Szia hujenick!

Úgy tűnik, vannak közös vonások az életünkben! :)
Én is hasonló cipőben járok. Talán egy dolog kivétel, hogy nem vagyok kimondottan monogám gondolkodású! Szerencsére a feleségem sem az! Mi el tudjuk képzelni, harmadik, esetleg negyedik fél csatlakozását is. Sajnos a gyakorlati kivitelezés nem egyszerű probléma. :(
De azt hiszem, itt nem is ez a fő téma.
Szóval, a nejem igenis azon az állásponton van, amit lejebb valaki megkérdőjelezett. Vagyis hogy, mivel ő nem tudja nekem megadni szexuálisan azt, amit egy fiútól megkaphatok, ezért nincs ellenére egy esetleges bővítés. A különutas megoldások az utóbbi időben nem jelentenek megfelelő alternatívát.
Nálunk mondjuk már a legelején egyértelmű volt számára, hogy szerénységem erősen vonzódik a saját neméhez is. Szerencsére azonban elég visszafogott gyerek vagyok, így nem kell nagyon rettegnie attól, hogy úton-útfélen bepasizok. Viszont elfogadta azt a tényt, hogy bár nagyon szeretjük egymást és szexuális téren is működőképes a kapcsolatunk, nekem hiányérzetem van.
Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, ezt a hiányérzetet el tudom nyomni, ha igazán szeretem. A dolog csak ott bukik meg, hogy az elnyomott vágyak előbb-utóbb felszinre törhetnek és akkor sokkal fájdalmasabb sebet tudnak ütni, mintha megpróbálunk teret engedni nekik.
Kapcsolatunk lassan túl van az 5. évén. Magam is nagyon csodálkozom rajta, hogy mennyire megértően áll a kérdéshez. Bár, eddig nem sok sikerünk volt az édes sokszögek gyakorlati összehozásában, azt gondolom, hogy egyáltalán nem viselné meg a dolog. Bár ki tudja?! Az ember nemhogy tíz évre, tíz napra sem lát előre....
Most én is úgy látom, hogy ő fontosabb a számomra, mint a beteljesületlen szexuális vágyaim. Szeretném, ha még nagyon-nagyon sokáig együtt maradnánk. Ezért nem is csinálok olyat, amivel ennek a lehetőségét elvágnám. Ennek ellenére soha nem áltattam sem őt, sem magamat azzal, hogy nem történhet olyasmi, ami felborítja ezt a harmóniát.

Hát, most ennyi. Igazán az utolsó pár mondatom lehet érdekes a számodra. Ha tényleg vannak ilyen vágyaid és szereted a barátnődet, akkor ne áltasd magad azzal, hogy örökre el fogod tudni őket nyomni. Soha nem lehet tudni, mikor jön szembe az utcán a kisértés egy gyönyörűség személyében....
Aztán, akkor majd indulhat a balhé, hogy "nem ezt igérted", meg "én bezzeg bíztam benned!" stb-stb.

bi-kuci