A hétvégén a barkácsanyagaim között megtaláltam egy olyan altenbergi kocsit, amiből az ütközők rugóját korábban kioperáltam egy másik kocsihoz. Gondoltam egyet, és a vasárnap délutáni, esti programomat ezen kocsi helyreállításának szenteltem.

Elég szomorú állapotban leledzett. Kerekei nem voltak, a kocsi egyik végén hiányoztak az ütközők, a tetők csavarral voltak ugyan rögzítve ugyan, de hogy egy korábbi gazdája mit csinált vele, nem tudom, minden esetre a csavarok bele voltak olvadva a műanyagba: mint az alsó részbe, mint a tetőbe. Az ablakokat helyettesítő fólia részlegesen le volt válva. Először a csavarokat kellett kifúrni, hogy a tető levehető legyen.

 

Ez így alkalmatlan a rögzítésre:

 

Az ablakfóliák faragasztóval történő visszaragasztása után a a rögzíthetőséget kellett helyreállítani. A lyukra ráragasztottam egy darab maszkolószalagot, majd az alváz felől feltöltöttem: vékony réteg szódabikarbóna, pár csepp pillanatragasztó - ezeket több rétegben alkalmazva. A hiányzó ütközőket Zzemoki-félével pótoltam.

 

Korábbi barkácsanyagokból volt még hozzávaló kapcsoló, a ládafiában még éppen volt két használható rugó. Viszont a forgóvázzal meggyűlt a bajom, ugyanis a tengelyhossznak valami 26 mm-nek kellene lennie. Ilyenem viszont nem volt. Úgyhogy maradt a forgóváz fém részének óvatos hajlítgatása, és 24,5 mm-es tengelyhez való igazítása.

 

A tető lecserélésre került, ugyanis a deformált rögzítőcsapos darab nemigen volt alkalmas a feladatra. Volt egy másik romról egy ilyen tető, de az már újabb, festett kivitelű volt. Ez viszont úgy nézett ki, mint amin évtizedes mocsok van. Szappanos vízzel nem jött le, denaturált szesszel viszont a festék is lejött. Ez viszont nem okozott problémát, mert az eredeti tető sem volt festve, csak a fekete járólemezeket kellett színezni, amit fekete alkoholista filctollal oldottam meg. Végül egy romos C4i-30-as kocsibelsőből barkácsoltam bútorzatot is, hogy mégse ordítson a kopasz beltér.

 

Végül ilyen lett az ős HRUSKA kocsi, aminek alapszínét a zöld/szürke műanyag adja:

 

A kocsival így van egy négykocsis 3. osztályú szerelvényem, amit ki tudok egészíteni a majdnem fekete ős PIKO Pw4i-29-es poggyászkocsival, és egy postakocsival, ami egy '50-es évek eleji gyorsvonatnak meg is felelhet akár.