A megcsúszási vágányútnak megvan az az előnye, hogy a kezelő vizuálisan látja hogy az adott szakasz nem vehető igénybe más menetek részére.

Amennyiben a megcsúszási vágányút csúccsal érint váltót, a magyar alkalmazásban a kezelőnek előre ki kell választania a megcsúszás irányát, viszont nemzetközi példákat lehet találni az "imbolygó megcsúszás" implementálására (azaz egy másik vágányút beállítása, ami elkérné a váltót a másik állásba, ki tud választani egy másik megcsúszást - a csúccsal álló váltó állását ideiglenesen nem figyelik, vagy újabb alkalmazásokban ilyen esetekben egyáltalán nem figyelik).

A kapacitáshiányosságon szerintem nem fog a <3 másodperces állítási idő elhagyása számottevően segíteni.

A megcsúszási vágányút hasznos továbbá olyan speciális esetekben, amikor két egymással szembe közlekedő menetet ki szeretnénk zárni, viszont vannak váltók amiket terelésre használva a két menet mégis megengedhetővé válik.

Ilyen esetekben elvárható, hogy ezeket a váltóknak az állítását (ha mindkét jelző célként van használva a vágányutakban) akadályozzuk meg, célkizárásos berendezések esetében nem magától értetődő függőségeket kell beépíteni ilyenkor.