A slendriánságnak is vannak fokozatai. Egy atomerőműnk miért kell a szabályozó rudak kihúzásánál 0.01% pontossággal mérni a vonóerőt? Hat tizedesjegyre számolunk. Az irodámban 8 jegyre pontosan van felírva a helyi g. Nem is biztos, hogy a számítógép ilyen felbontással tud számolni. Lehet, hogy éppen ezért veszik elő a 12 jegyre pontos kézi kalkulátort.

Kétség kívül nálam is van egy korlátja a megértésnek. (Gondolkoznom kell, mert ez valamelyik előadó is mondta.)

 

A probléma az, amikor két mérőeszközt kell összemérni. Folyamatosan változik a jel. Adott koincidenciánál próbáljuk leolvasni a vizsgált eszközt. Azt vettem észre, hogy a leolvasott érték akár 1%-kal is eltérhet a jelváltozási sebesség függvényében. Viszont amikor behoznak egy eszközt vizsgálatra, a fene tudja a szűrők paramétereit. A táblázatban megadott értékek környékén lassítani kellene. De a mérésvezető egy idő után már türelmetlen.

 

A másik probléma, amikor nincs szűrő, és a leolvasott érték ugrál. Szemre valamilyen középértéket felírnak a kollégák. Én már hóttbiztos eredményk kapok pappíron, pedig nem az. Valaki leolvasott valamit. Mi harminc?

 

Harmadik probléma, hogy a saját tervezőmérnökünk sem tudja megmondani az általa tervezett szűrő fázisforgatását. Ajánlás szerint az utolsó 32 minta átlagát veszi. Ennek az amplitudó diagrammja olyan, mint a kilenc lyukú híd a Hortobágyon. Egyszer kiszámoltam neki, de le lettem söpörve.

 

“Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.”

 

Napirend utáni azonnali kérdések:

- Mi a különbség a bakter és a sasmadár között?

- A sas kurva magasan repül, a baktert pedig ez kurvára nem érdekli.

 

- Mi a különbség az ostoba és a trehány ember között?

- Nem tudom, de nem is érdekel!