Átmenő fővágányra érkező vonatnak (...) hogyan adsz oldalvédelmet? – Szvsz. azért írta idézőjelben, mert ez inkább "szembevédelem". Annyi közös az oldalvédelemmel, hogy mindkettőt bízhatják vörös jelzőre. 

 

A kérdés egyébként "egyszerű".

 

1.) Garantáljuk, hogy bármelyik vonat bármikor megállítható egy vörösjelző-meghaladást követően valami kiszámítható távolságon belül (megfelelő vonatbefolyásolás). Ekkor a vágányutak tetszőlegesen huzigálhatóak mindaddig, amíg a céljelzők mögötti megcsúszási vágányutak is egymástól függetlenül kiépülhetnek; a megcsúszási vágányutban álló váltók beállíthatóak úgy, hogy azok ne kerüljenek felvágásra, ha akár egyszerre több vörösjelzőmeghaladás is történik.

 

2.) Elfogadjuk, hogy adott esetben egy vörös jelző akár nagy sebességgel is meghaladható, és a vonat nem fog mindig értelmezhető távolságban megállni (mert mondjuk a vb. nem garantálja), ami miatt a megcsúszási vágányutak már nem férnének el egymás mellett. Ekkor lehetne operálni pl. olyanokkal, hogy a "megcsúszási vágányutak" akár metsszék is egymást lehetőleg minél kisebb távolságon. 

 

A baleset esetében:

1.) A vb. úgy van kialakítva, hogy garantálja a vonatok csökkentett sebességgel jelzőhöz érkezését. A kijárati és bejárati jelzők olyan távolságban vannak, hogy a mögöttük lévő megcsúszási vágányutak, bár szembe mutatnak, nem fedik át egymást, akár mindkét vonat megcsúszhat. Így, ha a kijárati jelző utáni megcsúszási vágányút úgy kívánja, akár egyenesben, a két vonatot egymás felé terelő állásban is lezáródnak a váltók, mert a vonatok meg fognak állni. 

 

2.) Nincs korrekt vb., vagy egyéb okból (lejtviszonyok, jelzőtávolságok, satöbbi) a megcsúszási távolságok olyan mértékben megnövekednek, hogy a fenti forgatókönyv nem kivitelezhető. Feltételezzük, hogy egyszerre csak egy vonat csúszik meg. A két megcsúszási útvonal átfedésbe kerül. A kockázatot úgy tudjuk minimalizálni, hogy a közös szakaszról mihamarabb "letereljük" a megcsúszási "vágányutat": a bejárati jelző utáni első váltót a kijárati jelző utáni megcsúszási útvonalról elterelő állásba állítjuk. (Természetesen ebben az esetben nem beszélhetünk "vágányútról", inkább csak megcsúszási távolságról, és lezárási táblázatról.) 

 

Jelen esetben sikerült pepitában megoldani a dolgot, a két szelet sajton a likak pont egymásra estek. 

 

(Persze nyilván vannak speciális esetek, mint pl. nem működő fékberendezés, amikor előre nem lehet számolni, hogy hol fog kikötni a vonat.)