"A mellékelt képen a Hubble űrtávcső készítette 1994 és 2001 között egy távoli csillagrendszerről,
amiben heves anyagkilökődés történt.
A felvétel szerint 7 év alatt 43 fényévvel távolodott el egymástól két nagyobb góc,
ami kb. 6-szoros fénysebességet jelent.
A csillagászok nagy része egyetért abban, hogy optikai csalódásról van szó, aminek a lényege,
hogy az anyagfelhők nem csak oldalra, hanem keskeny szögben a Föld felé mozdultak el közel fénysebességgel,
így a korábbi pozíció fénye jóval később ér el minket, mint a későbbi.
Ez elvben lehetséges és logikus, csak az a gond, hogy ehhez 6-szoros fénysebességnél
maximum 15 °-os mozgási pályával kell rendelkeznie a közeledő anyagnak,
a mérések szerint viszont ez a szög 43 ° - ami max. 3-szoros fénysebesség illúzióját kelthetné.

Még mindig ott van annak a lehetősége, hogy

a galaxis közepében lévő fekete lyuk meghajlította a fényt,
és ez felelős az illúzió hiányzó részeiért, de mégis elképesztő, hogy
van egy fényképünk valamiről, aminek nem volna szabad megtörténnie.
Persze mindez csak akkor furcsa, ha a végletekig ragaszkodunk ahhoz, hogy
a fény, illetve semmilyen más anyag, energia vagy információ
nem tud gyorsabban haladni 300 millió méter/másodpercnél.
De miért is hisszük ezt egyáltalán?

 

Az éter, a vákuum, a tér és a közegellenállás

 

Az Einsteini relativitáselmélet szerint azért nem mehet semmi gyorsabban a fénynél,
mert ha valamit elkezdünk gyorsítani, a tömege is egyre nagyobb lesz,
ami miatt egyre több energiát kell befektetnünk a gyorsításba.
A képletek szerint ez a fénysebességhez közeledve exponenciálisan növekszik,
míg elérünk oda, hogy a Világegyetem összes energiája sem elég a további gyorsításhoz.
Végtelen mennyiségű kellene, de annyi nincs.
Tehát, semmi nem gyorsítható fénysebesség fölé.

Fontos azonban kiemelnünk, hogy az relativitáselmélet nem tiltja
a fénysebességnél eleve gyorsabban mozgó részecskék létezését.
Az egyenletek szerint (ha léteznek), ezek viszont soha nem lassulhatnak le fénysebességre,
mivel a lassításukhoz kellene végtelen energia.
Ezeket az elméleti részecskéket még a 70-es években elnevezték "tachyon"-oknak,
létezésüket eddig direkt módon nem sikerült bizonyítani.

 

A relativitáselmélet tetszetős, és a megfigyelések igazolni látszanak az egyenleteket,
így sokáig szinte mindenki elfogadta, hogy a tömeg növekedése akadályozza a további gyorsítást.
Mivel a részecskegyorsítók mérései összhangban voltak az egyenletekkel,
kevesen kételkedtek annak igazában.
Pedig van egy másik lehetőség is, ez pedig a vákuum közegellenállása.
Ezt sokkal egyszerűbb megérteni, mint a relativitás-elmélet egyenleteit.
Hiszen egy autó, vagy egy szabadon eső tárgy - például egy ejtőernyős -
azért nem tud egy bizonyos határon túl gyorsulni,
mert a sebességével a közegellenállás is egyre jobban növekszik.

Ugyanez miért ne lehetne igaz a fényre nézve?
Hiszen a fényt is korlátozza valami, pedig nincs tömege.
Így a relativitás-elmélet nem vonatkozik rá, nem magyarázza meg,
miért nem gyorsulhat tovább.
Egyszerűen axiómának tekinti azt.
Pedig lehet, hogy a fény sebességét az üresnek tartott tér közegellenállása korlátozza.
Ha úgy tetszik, akár neutrínókkal is kitölthetjük az eddig "üresnek" hitt teret.

Akárhogyan is, jogosan vetődik fel a kérdés, hogy létezik-e olyan, hogy "teljesen üres vákuum".
Ha nem, akkor miért csodálkozunk azon, hogy

a fény nem tud gyorsabban menni egy adott határértéknél?
Másképp is feltehetjük a kérdés.
Mi van, ha a fény sebessége igazából végtelen?
Csak éppen, nincs olyan üres tér, amiben el tudná érni ezt a sebességet,
így sosem tudtuk megfigyelni igazi valójában.
...

 

A kutatók egyetértenek abban, hogy a Világegyetem tágulásának jelenlegi mértéke
nem egyeztethető össze a látható csillagok és galaxisok össztömegével.
Legalább 3-szor annyi gravitáció tartja össze világukat, mint amit látunk.
Ennek valahol lennie kell - de még soha, senki nem mutatta ki a jelenlétét.
Mi van, ha a hiányzó, titokzatos "sötét anyag" jelen van a csillagközi térben, mindenütt?
Mi van, ha egy láthatatlan "őslevesben" úszkálunk mindannyian,
és a csillagközi tér nem "üres" hanem tele van egy számunkra érzékelhetetlen matériával?
Akinek a sötét anyag túl elvont, az gondoljon a neutrínókra.
Ezeket az elméleti fizika által megjósolt,

rendkívül kicsi és rendkívüli sebességgel haladó részecskéket
még egy 1000 méter vastag ólomlemez sem állítaná meg,
...

 

Vannak egyáltalán mértékegységeink?

 

Amikor kijelentjük, hogy

a fény sebessége 300 000 km/másodperc, vagy 300 millió méter/másodperc,
akkor egy eléggé evidensnek tűnő kijelentést is teszünk (talán többet is).
Például, kijelentjük, hogy tudjuk, mi az a méter, és mi az a másodperc.
De tényleg, mi az a méter?
A hosszúság alapvető mértékegysége, amelynek definíciója - nos, talán meglepő,
pont a fénysebességgel van definiálva.

Bizony, farkába harap a kígyó - minden jelenlegi szabvány és tudományos definíció szerint
a méter az a távolság, amit a fény 1/300 milliomod

(egészen pontosan 1/299 792 458) másodperc alatt tesz meg.
Vagyis, c=300 millió valami/másodperc, ahol

valami = 1/c-ad valami által definiált harmadik valami.
A definíció szerint a fénysebesség meghatározása önmaga felhasználásával történik,
ami nyilvánvalóan képtelenség.
Vajon miért nem zavar ez senkit? "

https://www.idokep.hu/?oldal=hirek&id=518