Amikor a haszon szerzése éltet, neki ajándékozom a gondolataimat a haszonszerzésnek

És minden gondolatomat féltem, nehogy valami elrabolja a gondolataimat

Pedig, ha látom a hasznomat a Földön, mennyivel inkább megérthetem azt az égre

És ha számba veszem a földi életem számát, és azt, ami utána következik, semmilyen aránnyal nem tudom leírni a végest a végtelenséghez

És ugyan a gondolataim az enyémek, csakhogy azok számon vannak tartva

És ugyan mi a költsége annak, ha azokat megosztom Veled?

Teret engedve Neked, hogy értésemre adj

Félek, hogy elveszel, holott nem veszel el semmit, hanem magam vagyok az, aki adok

És abban már megtörténik, hogy kapok

A föld percentet számol, de Te inkább szorzol

Hogy befelé nézek, ugyan magam lennék abban a tolvaj?

Csakhogy bentről teli zsákkal térek vissza, ki mondhatná arra, hogy elvesztek?

Számolok, és számolok, hogy meglegyen a nyereségem

Ugyan mért félek attól a gondolatomtól, aki hoz nekem?

Mért is féljek attól a gondolattól, aki ad az Istennek

Vagy inkább attól félek, hogy megértem a gondolatait?

Hát hogy kihasználjam az Isten gondolatait, azt csak egyféleképpen tehetem, hogy befogadom, és személyesnek veszem

Hol is lehet Dávid király gazdagsága?

Csak nem a gondolataiból eredtek?