Afogy végigolvastam a hsz. - odat, valahogy egyből az a klasszikus, vadnyugati történet jutott eszembe, amikor egy cowboy belép az ivóba, azt tapasztalja, hogy annyira tömve van emberekkel, hogy belátható

időn belül oda sem fér a söntés-pulthoz. Így gondol egyet, majd nagy hirtelen elkiáltja magát :

"Emberek ! Aranyat találtak innen tíz mérföldnyitre, nyugati irányban, a medvecsapáson !"

A kocsma egy szempillantás alatt kiürül. Mindenki a lovára kap és ész nélkül elvágtat egy-azon irányba.

A cowboy letelepszik a pult közelébe és kényelmesen elterpeszkedve iszogatni kezd. Jó óra múltán egy holtfáradt és dühös cowboy ér a kocsma elé, habzó száju lova hátán. Lekászálódik, kiköti a lovát, belép

az ivóba és elkátomkodja magát.

A nagy büdös, rothadt életbe. Már vagy félórája vágatttam a nyugati úton, amikor eszembe jutott, hogy nincs is arra medvecsapás !