Az azért legyen világos, hogy egy hőszivattyú sem fog tudni lemenni 1 kW-ra a leadott teljesítményben úgy, hogy egyébként a méretezett hőigény 7+ kW. Hiába inverteres a kompresszor, a fordulatszám nem csökenthető a végtelenségig. Modulációban, időjáráskövetésben nagyjából hasonló dolgokat tudnak a gázkazánok a hőszivattyúkhoz képest. A gázkazánok általában toleránsabbak a nem tűpontosan méretezett fűtésrendszerhez való illesztés terén. Magyarul nem árt, ha a hőszivattyús rendszert egy hozzáértő gépész tervezi meg, aki utána hiba esetén elővehető. A legtöbb hiba itt szokott lenni. Persze ezt a gázkazánnál is így érdemes, de ott nagyobb a rugalmasság.

A hatékonysági paramétert leginkább költséghatékonyságként érdemes értelmezni, amit egy hosszabb periódusra (10-20-30 év) a készülékek becsült életciklusának figyelembe vételével végig érdemes megbecsülni: bekerülés (akár többször is), fenntartás, energiár.

Én 6-8 éve a házfelúításunk előtt előg alaposan megversenyeztettem a gázos (megvolt a gázbekötés) és a hőszivattyús megoldást. Végül nekünk új gázos rendszerünk lett, de gyakorlatilag minden úgy van kialakítva, hogy később egy hsz. is gond nélkül bekerülhet. Nálunk az is szerepet játszott, hogy csak most, szük 5 évvel a nagy felújítás után zárult be a termikus burok a homlokzati hőszigeteléssel, azaz eddig kb. 8 kW-os hőigény volt, ami idéntől kb. a felére csökkent (ezt egyébként hőmennyiségmérővel mérem is, nem csak találgatás). Erre az időszakra rugalmasabb megoldásnak tűnt egy kazános rendszer, majd annak halála után esetleg egy már jóval kisebb teljesítményű, így olcsóbb hsz.

Pontosan miért akarsz 1 kW környéki hőigény esetén is folyamtosan működő fűtést? A 35/30-as hőlépcsőből és a hőszivattyúből kiindulva felületfűtésről beszélünk. 1 kW-nyi teljesítmény esetén nem nagyon lesz még langyos sem az a felület, ha egyébként 7+ kW-ra is képesnek kell lennie egészséges felülethőmérséklet mellett. Ahogy olvasom egyébként ma már léteznek olyan öntanuló termosztátok (PID vagy még inkább TPI szabályzók), amikkel el lehet érni, hogy (az egyenletes hőleadás szempontjából) kvázifolymatosan üzemeljen a hőtermelő. Ezek elvileg megtanulják a helyiség hőigényét és a hőleadás rugalmasságát és ennek megfelelően ciklikusan kapcsolnak ki-be, hogy a lehető legpontosabbn tartsák a kért hőmérsékletet. Így nem baj, ha csak 2 kW-ra tud lemenni a hőtermelő, a termosztát elintézi, hogy - a példa kedvéért - átlagosan 50 % legyen kitöltési tényező az 1 kW-ot igénylő időszakban. Nem volt még tapasztalatom ilyennel, itt a fórumon volt már jobb, rosszabb visszajelzés róluk. Mondanám még, hogy segítene egy jól méretezett puffertároló is, de egy normális padlófűtés betonja önmagában akkora puffer, amivel egy párszáz literes vizes tartály nemigen tud versenyezni.