"az IQ nem egy skalár"

Ez bizony  így van! Ezért beszélnek manapság egyre hangsúlyosabban az EQ-ról (érzelmi intelligencia) is. E kettő kifeszít egy síkot, amely a kétféle agyi mechanizmus fejlettségét, begyakorlottságát, használhatóságát képzi le.

A kétféle agyterület a memóriamechanizmus területén is másképp működik.

Míg az agykéregnél a begyakorlás, az egymásra rakódott, azonos emlékek a fontosak (min 6-szor kell valamit megtanulnunk, hogy könnyedén felizézhető legyen, de kell vagy 20-szor, hogy teljesen automatizálódjon), addig a hippokampuszhoz köthető, ősi "gyíkagyunknak" elég akár egy - traumatikusan átélt - emléknyom (ilyen az inprinting jelenség is), hogy szinte örökre, és asszociatív úton bármikor, ugyanolyan élességgel előbukkanjon, mint amilyen az átélt pillanatban volt (pl. balesetek esetén). Ez utóbbit nehéz törölni, de ma már ismeretes az EMDR technika, amellyel - ha nem is törölni, de - lényegteleníteni lehet az erős érzelmi nyomot (ez súlyos PTSD esetén fontos).

Ilyen szempontból a memóriánk egyúttal vízszintes és függőleges "algebrának" felel meg.