Erre már Asimov is megadta a választ az "Én a Robot" c. novelláskötetében: 54.

Ő már akkor (1950 - magyar kiadás: 1966) "feltalálta" az AI-t csak éppen robotok pozitronagyába építve. A kérdés ott ("ha másfél tyúk, másfél nap alatt másfél tojást tojik...") az első tesztkérdés volt a beüzemelt robothoz.

Tudnivaló: az emberi elme első pillanatban - impulzív módon - rávágná: 9. Ez azonban nem a logikai memóriából jön, hanem az érzelmi alapokat is tartalmazó ősi (már az őshüllőknél is meglévő) agyterületről (hippokampusz). A legkésőbb kialakult logikai réteg ezt korrigálni tudja (ha az érzelmi mélyréteg ezt megengedi neki). Az elsődleges tehát a hippokampusz (innen jönnek a bölcsességek és a tévhitek is), majd a limbikus (érzelmi) rendszeren át az agykéreg, a logikai, vagyis értelmes rész. Ez utóbbi másodlagos (noha a hiedelmek által elsődlegesnek hisszük).

A mai korban, a bőséggel, könnyen megszerezhető élvezetekkel elkényelmesített életünk biokémiai rendszere (ez még ősibb, és még meghatározóbb) védekezik ez ellen a megterhelés ellen, nem bírja ki a jólétet, és mesterségesen egyre romló közérzetet állít be (ezt többnyire jelzi az alacsonnyá váló szerotonin szint). Ettől butábban, sokak őrültebben viselkednek, ami nyilvánvalóan látszik a fejlett nyugati régió társadalmaiban, s ez az ami ezt a létrehozott hedonista létet önműködően lerombolja (igaz, évtizedek kellenek hozzá).

De így keletkeznek egyeseknek értelmesnek tűnő, mások szerint pedig értelmetlen témájú fórumtémák is. A hiba a bőségben (fogyasztói társadalomban) van, amihez nem szoktunk hozzá.

Logikánk ma már nem előrefelé tart, hanem függőlegesen zuhan a mélybe.