Mi azon a részen élünk Szolnok megyében, amiről már 150 évvel ezelőtti szövegekben is úgy írtak, hogy aszályháromszög. Ez ma csak rosszabb. A talaj pedig a lehető legrosszabb, mert ez a rész hajdan a Tisza árterülete volt, és nem azt tapasztaljuk, hogy ide rakta volna le a folyó a termékeny hordalékot, hanem kimosta az életet adó anyagokat a földből, és maradt egy betonkemény kötött talaj. Megnézettük laborban a talajösszetételt, és siralmas képet kaptunk róla!

Így aztán kénytelenek vagyunk rendszeresen locsolni, amit csak csapvízell tudunk megtenni, ha egyáltalán valamit akarunk a kertünkben, és azt nem tehetjük meg, hogy kidobjuk az összes permetezést igénylő növényt, mert akkor nem sok mindenünk lenne. Nálunk pl. a tűztövist is permetezni kell a mozaikos varasodás megelőzésére, ami vagy sikerül vagy nem. 

Szerencsére a füge gyönyörű, a két hatalmas nyírfánk is egyre nagyobb, és ezek nem igényelnek törődést. És újabban az eukaliptuszok bírják jól.

Ma ilyenek a nyírek: