Tegnap, azaz 2023.11.18-án este 21 órakor hallgattam a Mária-rádiót, abban is a Közép-Európa mozaik c. műsort.

Ebben szó esett a cipszerekről, a felvidéki Szepesség németjeiről és keserves 2. világháború végi sorsukról, melyről könyvet írt egy magyar hölgy.

A cipszereknek is menekülniük kellett a közeledő front elől 1944 végén, és akik a harcok elmúltával visszatértek otthonaikba, azokra ugyanúgy a kitelepítések, meghurcolások és a Benes-dekrétumok más átkai vártak, mint a magyarokra. Sőt, volt, hogy a cselák katonák egyszerre több mint 200 ártatlan civilt végeztek ki közülük, akiknek többsége nő volt és 75 gyermek.

Az ottani németek fiataljainak többsége SS-katonaként szolgált a háborúban (mást nem is tehettek, hiszen a szlovákok a szlovák hadseregbe kerültek, a Wehrmacht-ba pedig csak birodalmi születésű németek) és volt egy orvos, aki segített rajtuk a tetoválásuk eltávolításában. Viszont feljelentették és ezután "nácifasiszták segítése és velük való kollaboráció" vádjával börtönbe került ő is - holott egy Auschwitz-ot túlélt zsidó orvos volt. Igen, Auschwitz-ot túlélt zsidó orvos, aki segített a volt SS-katonákon.

Hát ilyen szörnyű volt akkoriban éveken át a helyzet a Felvidékünkön (is), ahol a megszállók barbarizmusát a győztes hatalmak elnézték, sőt, biztatták, mint pl. a Szovjetunió.

Ezekről vajon miért nem esik szó; miért nincs tisztességes megemlékezés?