„...a ur nem is emliti a Komaromi-ugynevezett visszacsatolaskor,a jelszavakat mik a visszacsatolas utani,eredmenyeket es szinvonalat tukroztek..”.

Egy megemlékezésen semmi keresnivalójuk nincs primitív, trágár, ráadásul minden valós alapot nélkülöző, provokatív szándékkal készült falfirkáknak. Ezek a propagandahazugságok ugyanis egyáltalán nem „tükrözték” a visszacsatolás után helyzetet, mivel aljas propagandahazugságok voltak, amiket a „bátor” tót propagandisták az éj leple alatt festegettek a falakra.

De ezeknek a sunyi és aljas falfikáknak már csak azért sincs semmi valóságalapja, mivel nem tud arról a történelem, hogy a felvidéki magyarok valamilyen formában (pl. tüntetések, stb.) hangot adtak volna az elviselhetetlenül rossz gazdasági helyzetük miatt. Arra viszont van történelmi példa, hogy egyes anyás hivatalnok viselkedése miatt jogosan elégendetlenkedtek és ennek hangot is adtak a kormány felé, amit a kormány a lehetőségekhez mérten megpróbált orvosolt is.

De az efféle visszásságok ellenére is, mint azt Simon Attila szlovákiai történész állítja, a visszacsatolásnak több volt az előnye, mint a hátránya, mert a magyarok ismét otthon érezhették magukat, használhatták az anyanyelvüket, új lehetőségeik nyíltak az oktatás és a kultúra terén is. És, ha egy év múlva nem kezdődik el a II.Vh., a magyar kormány gazdasági elképzelései (iparfejlesztés, közművesítés, stb.) valóra válhattak volna, de sajnos a háború ezt már nem tette lehetővé...

És aztán sajnos tudjuk, hogy mik  történtek.

Jöttek a soviniszta, náci Benes-dekrétumok, az ún. «reszlovakizáció», egy kegyetlen nemzettagadási kényszerítési forma, amit minden további nélkül vértelen népirtásnak is nevezhetünk, a  «lakosságcserének» hazudott, kb. 110 ezer felvidéki magyar erőszakos és embertelen kitoloncolása, stb, stb… ☹