Törölt nick Creative Commons License 2000.04.28 0 0 72
Engem megcsalnak a zoknijaim. Múltkor valakin láttam a fekete zoknim. Az illeto a metrószerelvényen ült, a nadrágját felhúzta és akkor észrevettem rajta az én fekete zoknimat. A zokni némán türte, hogy más hordja.
Vajon miért engedi, hogy más viselje? Nem hiányzik-e neki a lábom illata,az édes otthon.A viseletes cipom bezártságát akarta felcserélni valami szabadabb életre, egy nyitottabb világra szandál formájában. Nem, más is hasonlo cipoben viselte mint én. Talán megunta, hogy mindig ugyanarra a helyre viszem a munkám során, hogy mindig ugyanabban az idoben veszem le és fel, Megunta, hogy nincs édestestvére csak egy más szinü féltestvére.
El kezdtem a zokni helyébe érezni magam. Reggel unalmasan felvesznek bedugnak egy büdös, koszos cipobe. Egész nap érzem a tulaj büdos szagát,ha lazábban akarok levegözni, egy zsinór segitségével ismét korlátok közé szoritanak.Este unottan dobnak félre egy szennyestartóba, ott vagyok bezárva többi büdos sorstársammal együtt.Néha bennt hagynak a szobában, ahol olykor megnézem a tv müsort de ez ritkán fordul elo.
Néha el-el visznek társaságba ahol megismerkedek egy- egy noi harisnyával.Aztán, mikor már kezdem magam jól érezni a noi sorstársammal, hirtelen a tulajdonosom egyszerüen elvisz. Egy egy alkalommal mikor tulajom elvisz magával kocsmába, ahol már ismeros illatok fogadnak minket, már tudom rossz vége lesz. Dülöngélve fogunk hazamenni,ahol aztán cipostül kerülok a tulaj ágyába.Aztán megértem a zoknikat, mindegyik menekül, egy szabadabb világra vágynak.Május elseján pedig felvonulnak mindazok a zoknik akik hasonló cipoben járnak. Világ zoknijai egyesüljetek.