Hát igen, ez olyan tökéletes kirakatvilág, amelyről mindketten irtok.

Valóban az lenne a jó, ha minden háziállat egy házhoz és egy szerető családhoz tartozna.

Ettől azonban a valóság nagyon messze van, hiszen, amit mi az állatoknak megálmodunk, az embereknek sem adatik meg, illetve nem képesek azt maguknak létrehozni. Az emberek többsége is csonka családokban, sajnos a mi szemünkkel nézve sokan nem is emberi módon élnek! Nem kell messzire mennem, 16 év szakmai tapasztalat mutatja, hogy az alkalmazottaim többsége csonka, alkoholista, rendezetlen családokból származott. Gyerekkoruktól dolgoztak, hogy megéljenek, sokan nem ismerték a szüleiket, nem volt mivel fűteniük télen, lopni kényszerültek. Cigaretta, alkohol, uram bocsá' drog az ennivaló helyett. Reggelire energiaital (az máig...). Jövőkép sehol, "éljünk a mának, ha nem gond". Ennek ellenére sokukból mégis emberek lettek. Olyan kóbor macskák, amelyek mindig időben átértek az út másik oldalára, mindig találtak a kukában betevő falatot, de csak sóvárogva nézték a földszinti panellakás ablakából figyelő szépen fésült, tiszta, nyakörves cirmost, miközben ők meg vacogtak a jeges szélben a kuka mellett. Senki nem vitte őket be a melegre, sosem.

 

Lettek nálunk is cicusok idén. Télen megjelent a kertünkben egy kis, tavaly késő nyári cica, nőstény. Befogadtuk, mert különleges volt, persze nemcsak azért. Gyorsan megszokta a lakás melegét, hiszen amilyen szép, jól táplált és tiszta volt, csak onnan jöhetett.Van már egy kandúrunk 7 éves, szintén barna cirmos. Július 3-án jött világra 4 cica, 2-2 fiú és lány.

 

Anyuka a vemhesség késői szakaszában, június 25-én

 

Szopizás szeptemberben

 

OKtóber 19-én szopizás után

Meg kell, hogy mondjam, életemben először kisértem végig figyelemmel a születéstől kezdve egészen, mostanáig, 4 hónapos korukig a macsekokat. Lányom szobájában jöttek a világra (mint reményteljes jövébeli állatorvos, másképpen nem is lehetett), és a mai napig a lakásban nevelkednek, heti néhány alkalommal vannak kinn. Tavasztól aztán szoktatás a kinti létre.

Az anyamacska az valami hihetetlen. A lakáson belül is hurcolta őket a legelképzelhetetlenebb helyekre, divány mögé, ágy alá, szekrénybe, ha nyitva maradt, fürdőszoba ajtó mögé. Amikor már kb. 1 hónapos korukban javában rosszalkodtak, feleségem kiabált velük, megfeddte őket (nem ért hozzájuk, hiszen még olyan törékenyek voltak). Erre anyacica odajött a lakás másik végéből és megtámadta az asszonyt :) Morgott és fújt rá. Az valami hihetetlen volt :) Állandóan csutakolta a kicsiket, azok folyton szopiztak, még egy-két hete is kieszközölték, hogy szopizzanak, de anya már nem engedi őket. Érdekes, mennyire hidegre vette a kapcsolatot, időnként csutakolja őket, de azok tolakodnak oda le, akkor támad rájuk. Látom, hogy már eljött az ideje, hogy önállóak legyenek.

Én csak azt akarom mondani ezzel, hogy sok ember nem kap ennyi szeretetet, mint ez a négy kis macska nálunk...