Nem a kiscicák szeretgetése a baj, hanem az, hogy ezeknek a kiscicáknak később nagy valószínűséggel sanyarú sorsa és rövid élete lesz.

Két éve nekünk is lehetőségünk volt megfigyelni egy anyamacska gondoskodását, egy szomszéd macska a fáskamránkba kölykezett. Azt a két kölyköt megtartottuk, most itt lakik velünk a házban. A következő alomnak az anyjuk a szájában hordta a száraz tápot, amit itt kapott. Akkor 4 cica volt, próbáltunk nekik gazdát keresni, de senkinek sem kellettek. Az egyik 8 hetesen beteg lett, lázas volt, nem evett, röfögő hangon vette a levegőt. Ha nem vittük volna orvoshoz, már rég nem élne. Ő Röfi, gyönyörű macska lett, már nem adnám oda senkinek. Az egyiket, Rudit 8 hónaposan elütötték, két nőstény, Brumi és Sarolta felnőtt, kinti macskák az anyjukkal együtt. Már az anyjuk is a miénk. Igyekszünk rendesen ellátni őket, mind oltva és ivartalanítva van, már az anyjuk is, mert ennél több macskáról nem tudunk gondoskodni.

Szóval az a lényeg, hogy ezek a hajdani aranyos kiscicák felnőttek, szép, okos, kedves macskák lettek belőlük. Mind más egyéniség, mindegyikükért nagy kár lett volna, ha kóbor macskaként kellett volna tengődniük vagy már nem is élnének. És az összes elkopó kiscicában ott egy boldogabb élet lehetősége, amiből aztán nem lesz semmi.