Az, hogy "a bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23), nem azt jelenti, hogy a bűn Istentől kapott büntetése a halál, hanem azt, hogy a bűn szolgálatáért a bűntől kapott zsold a halál, szemben az örök élettel, amit viszont Istentől lehet ingyen kegyelmi ajándékként megkapni (a szövegkörnyezet alapján a kérdés ez: kit akar a hívő szolgálni, a bűnt vagy Istent?).

Az apológián is írtak erről a versről: https://www.apologia.hu/kommentar/rom-6-23/

 

De lássuk a kontextust:

 

A bűn szolgálata és az Istennek a szolgálata

(Róma 6:12-29)

 

"12 Ne uralkodjék hát a bűn halandó testetekben, hogy vágyainak engedelmeskedjetek! 13 Tagjaitokat se engedjétek át a gonoszság fegyvereként a bűnnek, hanem mint halálból életre keltek engedjétek át magatokat Istennek és tagjaitokat az igazság fegyvereiként Isten számára! 14 Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. 15 Mit jelent ez? Vétkezzünk, mert nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! 16 Nem tudjátok, ha valakinek rabszolgaként, engedelmességre kötelezve átadjátok magatokat, akkor rabszolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek: akár a halálra vezető bűnnek, akár az igazságra vezető engedelmességnek? 17 De Istennek hála: a bűn szolgái voltatok, de szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet kaptatok; 18 s megszabadulva a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek! 19 Emberi módon beszélek testetek erőtlensége miatt. Ahogy átengedtétek tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most engedjétek át tagjaitokat az igazság megszentelődésre vezető szolgálatára! 20 Amikor a bűn rabszolgái voltatok, „szabadok” voltatok, ami az igazságot illeti. 21 Akkor mi volt ennek a gyümölcse számotokra? Most szégyenkeztek miattuk, mert ezek vége a halál. 22 Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, megvan számotokra a gyümölcs a megszentelődésre, melynek célja az örök élet. 23 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."

 

Buzdítás, amely a keresztségről és annak hatásáról szóló fenti tanító részre alapoz. Esetleg egy valamikori keresztelési prédikáció maradványa?

 

12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben (= a ti bűnös, és azért halandósággal büntetett testetekben): Bár a keresztény ember megkeresztelkedett és megszabadult a bűntől, ez a szabadság még nem végleges. A keresztény embert még érheti kísértés, és engedhet a bűn csábításának. (A tridenti zsinat – Ágoston nyomán – a bűnt” itt testi kívánságként magyarázta [DS 1515], Habár – mint Lagrange megjegyzi [Romains, 153] – ez esetleg precíz teológiai áttétel, mégis olyan finomítás, amely magában a szövegben még nem lelhető fel.) Pál számára a hamartia az a megszemélyesített cselekvő erő, amely Ádámmal lépett be az emberi történelembe, Jézus eljöveteléig uralkodott az embereken, és továbbra is uralkodni akar. A keresztény embert is elcsábíthatja. hogy engedelmeskedjetek kívánságainak: Ti. a test kívánságainak. Ez az elfogadottabb olvasat, de a P⁴⁶-ban (amely a Róm legrégibb szövege), a D-ben, G-ben, Ireneusnál és Tertullianusnál a szöveg inkább “engedelmeskedjetek neki”, azaz a bűnnek. Ez esetleg logikusabb ebben a kontextusban, de ez a változat nem változtat sokat a szöveg értelmén.

• Káldi 1928: Az újonnan megtért kereszténynek a kísértései rendszerint a testből erednek. A lélek megőrizné a buzgalmát, ha a testben nem volnának még a régi hajlamok. Az apostol halandó testnek nevezi, mert jóllehet, a keresztény új életre támadt a keresztségben, a test természete nem változott meg; megmaradt a hajlama az élvezetekre, az elpuhultságra, a gazdagságra való vágyakozása és törekvése a szenvedélyek kielégítésére. Ezeknek a kívánságoknak engedelmeskedni annyit jelent, mint magát alávetni a bűn uralmának.

13. a bűn szolgálatára: Vagy “a gonoszság fegyvereiként”. A fordulat katonai kifejezés, ahogyan a vers második részéből is kitűnik. Az “igazság fegyverei” utalás az ÓSz-re (Iz 11,5; 59,17). A keresztényeknek Isten szolgálatában kell eszközként szolgálniuk, nem a gonosz zsoldjában. A “gonoszság” és “igazság” ellentéte a qumráni könyvtárban is megtalálható (1QS 3,20-21); de ott a sedeq, “igazság” szorosan kapcsolódik a törvény megtartásához, míg Pál számára az “új” keresztény élet összes mellékértelmét magában foglalja.

• Tárkányi: Testetek tagjait ne használjátok többé a bűn szolgálatára, hanem, miután a keresztségben új életre születtetek, fordítsátok igaz és szent cselekedetek gyakorlására.
• Káldi 1928: Aki az ókori államokban uralomra jutott, első dolgának tartotta, hogy fegyveres őrséggel vegye magát körül uralmának biztosítása végett. Az apostol gondolata szerint a megszemélyesített bűn is arra törekszik, hogy a test tagjai fegyverekként álljanak a rendelkezésére, hogy velük uralomra juttassa az emberben a gonoszságot. – Legyenek tagjaink az igazság, azaz a szentség fegyverei, s használjuk őket szent módon az Isten szolgálatára.

14. a bűn nem fog uralkodni rajtatok: Minthogy kapcsolatban áll a halállal. A jövő idő kategorikus tiltást fejez ki (BDF, 362). nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt: A törvényről Pál sohasem felejtkezik el teljesen; itt a bűnnel hozza összefüggésbe egy pillanatra. Ezt a kapcsolatot hosszasabban a hetedik fejezetben fejti ki. Az új keresztény állapotot lehetséges “igazságnak” nevezni, de nem a törvénnyel összefüggésben; hanem mint Isten jóakaratának megnyilvánulását (ld. a 3,24-et).

• Tárkányi: Az én követelésem, hogy magatokat egészen Istennek szenteljétek, nem túlságos; ti azt teljesíthetitek; mert a bűn hatalma elvétetett a kegyelem teljessége által, melyet Krisztusban nyertetek. Ha csupán a törvényt bírnátok szertartásaival, leroskadnátok a bűn terhe alatt; de Krisztus kegyelemteljességével meggyőzhetitek azt, ha akarjátok. A törvényről, mely tehetetlen a bűn irányában, lásd Rom. 4,15.; a törvényről, mely a kegyelem mellett is még megmarad, lásd Rom. 3,31.; és a kegyelemről, mely a törvény idejében is adatott, lásd Ján. 1,17. és Apost.cs. 2,4.
• Káldi 1928: A bűn: továbbra is a megszemélyesített bűn, mely ősszüleink vétkével a világba lépett s itt uralkodott. Az apostol bizakodó reményét fejezi ki és buzdítja a híveket, hogy a bűn nem fog uralkodni rajtuk, mert nem állanak a törvény uralma alatt, amely nem tudott segítséget adni a bűn ellen való harcban, hanem a kegyelem uralma alatt állanak, amely elvezérli őket az örök életre.
• SZIT: A kegyelem gyógyítja természetünk elesettségét, a rosszra való hajlandóságot, ezért a kísértések legyőzhetők.

15. Újra megismétli a 6,1 kérdését és határozottan elutasítja. Az újonnan megtértekben sokszor megvan a hajlamosság, hogy a megtérés előnyeit túlbecsüljék s arra a gondolatra jöhetnének, hogy ők most már semmit sem kockáztatnak, ha vetkeznek, mert a kegyelem uralkodik rajtuk; a vétkük talán már nem is bűn, mert nem állanak a törvény alatt. Mivel az Isten bizalmasai lettek, azt hihetnék, hogy nekik már minden meg van engedve. Az apostol elutasítja ezt a gondolatot.

 

16. szolgái: A 6,13 katonai szóképe átadja a helyét a rabszolgaság társadalmi intézményéből vett fordulatnak, amely jobban illik a törvény gondolatához. Ám ami Pál hasonlata mögött húzódik, az nem annyira a “szolgaság”, mint olyan, hanem a szolgálat. Hangsúlyozza a keresztény ember szabadságát a törvénytől (Gal 5,1); de sohasem szabadosságként értelmezi azt, azaz a bűnre való szabadságként (Gal 5,13). Ez inkább Krisztus szolgálata, amelynek a keresztény ember most odaszenteli magát. A kyrioi változtak meg, és a keresztség által a keresztény ember “Krisztus szolgája” lett (ld. a Róm 1,1 magyarázatát, vö. 1Kor 6,11).

• Káldi 1928: Két úrnak szolgálni nem lehet. A bűn lelki halálba viszi azt, aki magát a bűn szolgálatára adja. Az Istennek való engedelmesség azonban megigazulást szerez.

17. engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok: A 17. versnek ezt a részét és a 18. verset néha nem-páli glosszának tartják, de hiteles páli eredetüket is gyakran szilárdan vallják (ld. Cranfield: Romans, 323). A nehézséget az okozza, hogy a tagmondat a görög szövegben hiányos; mi a hypékusate… tó typó didakhés eis hon paredothéte jelentést fogadjuk el. A legfontosabb szó itt a typos, amely alapvetően “látható nyomot” jelent (egy ütését vagy vágásét), “jelet, lenyomatot, képet”. Arra is használták viszont, hogy egy témának “kivonatos, tömör bemutatását” jelöljék vele (Platón: Rep. 414a, 491c). A didakhé-val, “tanítással” párosítva, úgy tűnik, Pál az utóbbi értelemben használja. Ezáltal mintha annak a hitnek a kereszteléskor használt tömör összefoglalójára utalna, amelynek a megtérő szabadon átadatott, miután ellene mondott a bűn miden rabságának. Ebben az esetben az “átadni” ige nem a hagyományos tanítás átadására vonatkozik (vö. 1Kor 11,23; 15,3), hanem a rabszolga egyik gazdától a másik tulajdonába kerülésére, pejoratív mellékzönge nélkül (vö. 1Kor 5,5; Róm 1,24). Az utalás arra a hellenisztikus szokásra vonatkozna, amely szerint a rabszolgák átszármaztatása gyakran az ő beleegyezésükkel ment végbe (ld. J. Kürzinger: Bib 39 [1958] 156-176; F. W. Beare: NTS 5 [1958-1959] 206-210, ahol más, kevésbé valószínű értelmezésekről is szó van).

• Tárkányi: szoros engedelmességtek által azon mennyei alak ábrázatát vettétek föl, mely rátok az Isten és az ő apostolai által nyomatott, hogy az életetekben előtüntessétek (Tirin). Mások szerint: szivetekből engedelmeskedtetek ama tanítás rendszabályainak, melyre oktatva voltatok.
• Káldi 1928: A keresztény számára nincs választás, mert, hála legyen az Istennek, a keresztény hívek megszűntek a bűn szolgái lenni. A bűn szolgasága helyébe lépett a tanítás alakjának való engedelmesség, vagyis az engedelmesség az evangéliumi tanítás iránt, melyet hirdettek minden kereszténynek, s amelynek a rómaiak is átadattak az Isten akaratából és rendelkezéséből. A tanítás alakja: az evangélium mint erkölcsi szabályoknak a foglalata.

18. megszabadultatok a bűntől: Ez a vers nyilvánvalóvá teszi az előző versben, és tulajdonképpen az egész fejezetben található gondolatot. A Róm-ban először Pál itt beszél a keresztény szabadságról, amely ettől kezdve vezérgondolattá válik (6,20.22; 7,3; 8,2,21; → 82:76). Valójában az 5,12-től kezdve a keresztény szabadságnak valamilyen formájáról beszélt.

 

19. emberi módon beszélek: Pál mentegetőzik, hogy olyan képet használ, amely egy társadalmi intézményből származik, hogy keresztény valóságot fejezzen ki, de biztos akar lenni abban, hogy a keresztény szabadságról szóló beszédét nem értik félre. Nem szabadosság ez, hanem Krisztus szolgálata a szeretet indítására, amely “a szívből” származik. a tisztátalanságnak és törvénytelenségnek: Ezek talán tipikusan pogány vétkeknek látszanak (ld. Gal 2,15), de a qumráni esszénusok is ugyanezeket kárhoztatták tagjaiknál (1QS 3,5; 4,10.23-24). hogy szentek legyetek: A Krisztusban az Istennek szentelt lét végeredménye (→ 82:77).

• Tárkányi: A közéletben forgó „szolga, szolgálat“ kifejezésekkel élek, hogy a dolgot megfoghatóvá tegyem előttetek, s a ti, még az isteni dolgokra gyenge felfogástokat segítsem.
• Káldi 1928: "Emberi módon fejezem ki magam": az apostol a mindennapi élet viszonyaiból, a rabszolgaság intézményéből veszi a hasonlatát s ezért mintegy bocsánatot kér. Tekintettel a hívek jelenlegi állapotára, mivel gyarlók erkölcsileg és értelmileg, Istenhez való viszonyukat úgy kell tekinteni, mint szolgaságot. – Az apostol emlékezteti a rómaiakat hogy a tisztátlanság és a gonoszság, vagyis a szabadosságnak és az erkölcstelenségnek szolgái voltak a gonoszságra, azaz ekként a gonoszságot juttatták uralomra magukban. Mint keresztények azonban az igazság szolgái lettek s a megszentelődéssel a szentségre kell törekedniük.

20. szabadok voltatok az igazságtól: Ebben és a követő versben a “szabadság” szóval játszott szójáték azt hangsúlyozza, hogy az ember csalhatja magát abban, mit gondol szabadságnak. A 20-23. versek kétfajta életmód összeférhetetlenségét emelik ki.

• Tárkányi: távol, menten, messze. Vesd össze: Ján. 8,34.
• Káldi 1928: Szabadok voltatok az igazsággal szemben: nem uralkodott rajtatok az igazság, de mégis szolgák voltatok, még pedig a bűn szolgái.

21. milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek?: Ennek a versnek vitatott a központozása. Lehetne úgy fordítani, hogy “Mit profitáltatok azokból a dolgokból, amelyeket most szégyelltek?”. A jelentést azonban egyik változat sem befolyásolja döntően. A fontos kijelentés az, hogy az ilyen dolgok eredménye a halál – nemcsak a fizikai halál, hanem a lelki halál is - a lélek halála, mire örök kárhozat következik.

• Káldi 1928: A gyümölcs az a kielégülés és élvezet, amelyet a lélek a bűnben keresett, de nem talált mást, mint keserűséget. A bűn szolgaságának a vége, a végső gyümölcse a lélek halála.

22. ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet: Isten rabszolgája lenni önmagában olyan odaadását jelenti, amely magával hozza a profán dolgoktól és a bűnhöz kötöttségtől való eltávolodást. Az ilyen odaadás nem veszi ki az embert a világból, de arra készteti, hogy úgy éljen benne, mint Istennek szentelt. Az ilyen elköteleződés célja “az örök élet”, részesedés magának az istenségnek a hatóköréből (ld, a 2,7-re és az 5,21-re vonatkozó megjegyzést). Bár egy bizonyos értelemben ez már elkezdődött, a “vége” még előttünk áll.

• Káldi 1928: A híveknek, akik az Istennek, szolgálnak, van gyümölcsük s ez a megszentelődés és a szentség öröksége, melynek célja és vége az örök élet.

23. a bűn zsoldja a halál: Pál visszatér a katonai kifejezéshez, és az opsónion, katonának fizetett zsold terminussal él. E mögött a rendszeresen kapott fizetség gondolata áll. Minél inkább a bűnt szolgálja valaki, annál több fizetést kap halál formájában. Ezt a “bért” halál formájában annak fizetik ki, aki a bűnt szolgálja (ld. H. Heidland: TDNT 5, 592; C. C. Caragounis: NovT 16 [1974] 35-57). az Isten kegyelmi ajándéka: A bűn kifizetendő “bérével” ellentétben (4,4) “az örök élet(et) Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” maga Isten adja kegyelmesen a keresztény embernek. Nincsen quid pro quo, és Isten kegyelme végül a kereszténynek magához Istenhez való hasonulását idézi elő (2Kor 3,18). Krisztus Jézusban: záróformula (→ 50).

• Tárkányi: t. i. az igazság, szentség örök élettel jutalmaztatik Jézus Krisztus érdemei által. Az apostol az igazságot Isten malasztjának nevezi, mivel az e nélkül nem eszközölhető, és az ember sohasem tulajdoníthatja jócselekedeteit saját tehetségének. Azért mondja erre nézve sz. Ágoston: Jól megjegyezzük, hogy az embernek érdemszerző cselekedetei is kegyelem-ajándékok. Midőn ezek örök életet nyernek, elmondhatjuk, hogy a kegyelem kegyelemért adatik.
• Káldi 1928: A katonai, szolgálatból vett hasonlat értelmében az apostol azt mondja, hogy a zsold, amelyet a bűn fizet, a halál, vagyis az örök halál. Az Isten azonban kegyelemből, ajándékképen az örök életet adja.

SZIT:

A megváltás és az Isten irgalmának hangoztatása nem jelent szabadságlevelet a bűnre. A megigazult ember köteles Isten akaratának engedelmeskedni. Tegye azt hitbeli meggyőződéssel és örömmel. Az erények követése miatt sohasem kell majd szégyenkeznie, sőt biztos lehet a végső jutalomban, az örök életben. Ebben a tudatban alakul ki Isten gyermekeinek szabadsága. Nagyobb javak érdekében az önfegyelmezést is örömmel vállaljuk, ezért nem érezzük tehernek Isten szolgálatát. A 23. versben „a bűn zsoldja a halál” szembeállítás az örök élettel, így elsősorban a lélek halálát, a kárhozatot jelenti.