Az utolsó reggelen a Frattinában már egyenesen a dohánypultnál kértem a blokkot egy croissant szendvicsre és egy kávéra. Nagy lendülettel nyújtom a blokkot a szendvicses pultnál, és döbbenten néztünk mindketten a pultba, mert egy pár tramezzinit leszámítva teljesen üres volt. OK, akkor legyen az. Mire a pasas intett, várjak. Majd leszólt valahová, ahol az ételeket készítik, és pár perc múlva megjelent a konyhás egy tál mindenféle, köztük croissant szendvicssel. Megkaptam a szendvicsemet, a fiú pedig odabólintott nekem: jó lesz így? Hálásan megköszöntem az ellátmányt, és nyomtam még egy kávét. Kb. ez volt a nap legvidámabb része.

Összepakoltam a bőröndömet, és ahogy megegyeztünk, 5 euró ellenébe, ott hagytam a Recepción. A Palazzo Massimoba mentem metróval. Lógott az eső lába, de párás meleg volt megint.

Massimo anyaga, ami keveset láttam belőle, lenyűgöző. Itt is nagyon érdekes és izgalmas Írásos kiegészítő információk voltak a termekben. Néhányat le is fényképeztem. Nem tettem fel őket a megosztott fotók közé, eltettem a saját gyűjteményembe. Esküszöm, találtam analógiát napjaink történései és a több mint 2000 évvel ezelőtti események között. Erre a délelőttre már nem terveztem mást, lassan, nyugodtan nézelődtem, amikor megszólalt a riasztó, és mindenkit kizavartak. A látogatók és a múzeum személyzete a múzeum bejárata és kertkapu közötti 5 méteres szakaszon tömörült. Állítólag 10 perc múlva visszamehettünk volna. Eszembe jutott, mi van, ha csinálnak egy kamu bombariadót, majd a kint összegyűlt tömegbe vágnak egy bombát. Rossz kedvem lett. Már nem akartam visszamenni. Azt hiszem már nem is voltam akkor jól.

Cseperegni kezdett az eső, de még meleg volt. Elkeveredtem a S. Maria Maggiore-hoz. Hogy lepusztult az a környék is. Sokszor laktam arrafelé. Ilyenkor esténként még kiültem a bazilikával szembeni valamelyik teraszra egy pohár borra, és gyönyörködtem a kivilágított mozaikokban. Reggelente meg ott kávéztam. Mindkettő be van zárva. És tömeg. Épp csak körbepillantottam bent, és mentem tovább.

Még soha sem sikerült eddig nyitva találnom a San Carlo alle Quattro Fontane-t, most nyitva volt és bemehettem. (Megjegyzem, ez alkalommal sokkal több templomot találtam nyitva napközben, mint korábban bármikor.) Micsoda ellentét a homlokzat mozgalmasságához képest! Nagyon megfogott. Végigjártam mindenütt, aztán csak álltam és néztem körül újra és újra.

Már esett, amikor kijöttem, és nagyon fájt a fejem. Ettem egy salátát a Negresco Bocca di Leone -ban.

Aztán felkaptam a csomagomat, és irány a reptér. Alig vártam, hogy haza érjek.

Túl vagyok a covidon, jól vagyok. és mindent összegezve kellemes és örömteli volt ez a pár nap Rómában.