Hát akkor a húsvétról 1-2 szó :-)))

Elmentünk jó messze, olyan helyre ahol nem zavartunk senkit és minket sem zavartak. Vidék, természet rulez. Sőt a legrulezebb. Hatan voltunk, nem alkalmi ismerősök - elég szorosan együtt vagyunk általában testben is meg lélekben is :-) Ráadásul egyre inkább azt hiszem, hogy egy utazásra az is hatással lehet, hogy épp milyen nap van. 1999.12.31-én pl tisztán éreztem, hogy a partyt meg a tripet befolyásolja az ezredforduló fíling, pedig szó sem esett róla. A húsvét meg ugye, mégiscsak a legnagyobb ünnep a keresztény világban. Éreztem is a hatását pedig még a harangszó sem hallatszott el hozzánk.

Szóval minden együtt volt az utazáshoz. Pénteken este érkeztünk, lecihelődtünk, összeraktuk a hangcuccot és kimentünk tüzet rakni. És ha már úgyis volt nálunk, ettünk egy kis gombát :-) mit kicsit... sokat. Öten szálltunk be, 8 adag elfogyott és nem történt semmi (bénáztunk is egy kicsit mert nagyon óvatosak voltunk eleinte). Illetve történt, de ez csak másnap esett le. Szóval pénteken viszonylag hamar (2-3 körül) és viszonylag tisztán (semmi vizuális élmény) lefeküdtünk. Mindenesetre annyira nem voltunk tiszták, hogy elvonuljuk a 2 személyes szobákba aludni, nagyon jó volt együtt ezért egy szobába behordtuk az összes ágyneműt és jól bekuckóztunk. (Az alvás rendje aztán ez is maradt: mint a kölyökmacskák egymás hegyén-hátán. Nagyon jó sokáig, megszakítás nélkül együtt lenni azokkal akiket... hogy is mondjam... szerecc :-)))

Szombaton reggel (délben) fitten de egy kicsit módosult tudatállapotban ébredtünk. Reggeli beugrott én meg közben szépen kettévágtam néhány biciklit, hogy legyen desszert is. Bekaptuk és kifeküdtünk a fűbe a napra. Telt múlt az idő és sehol semmi halkó csak olyan nagy nyugalom, barátság, és hatalmas tiszta, szabad tér. Mindenesetre rövid időn belül mindenki 1-1.25 biciklit mondhatott magáénak. Mer ugye amit megeszel az már a tiéd :-)))

Továbbra is semmi... menjünk tutajozni! Mentünk. Kb. egy óra evezés (az én tündérkirálynőm evezett mi meg bámultuk a felhőket) után kikötöttünk egy órára aztán elindultunk visszafelé. Na... akkor már elkaptam 1-2 érdekes pillantást. Furcsa érzés ha akkor kezd kiszélesedni a tudatod amikor egy tutajon csorogsz el a horgászok sorfala között :-) Próbáltunk uralkodni az érzelemkitöréseken, mégis azt hiszem, hogy aki látott minket az azt hitte, hogy a Lipótot vitték el egy húsvéti kirándulásra. Amikor kezdett tényleg meleg lenni a helyzet (lassan jött be, de szerintem összeadódott az előző esti gombavacsorával) akkor felálltunk és (mint utólag kiderült egy eltévedt ovodás arckifejezésével) megkértük a Kapitányt, hogy mostmár lenne szíves kikötni mert roppantmód feszélyez minket a bezártság :-) Ahogy a partra léptünk lesúlytott ránk a kémia.

Ilyen még sosem volt... hihetelen dolgok történtek... tűzlabdákkal dobálóztunk és senki sem ejtette el, megállt az idő, sikerült megidézni a "partyszellemet" (tudjátok... amikor _ÚGY_ szól a zene, hogy nem tudsz nem mozogni), átláttunk a falakon, berepültünk egymás fejébe, egyfolytában hullottak a csillagok, mindekivel láttam egyet-egyet és mindezt úgy, hogy közben teljesen együtt maradtunk, végig tisztában voltunk azzal, hogy ki hol jár, semmi para... Ünnep.
(Ezekről még szívesen írnék részletesebben de most inkább a történésekre koncentrálok :-)

Hajnalban ott feküdtünk mindannyian a tutajon és elkezdtük lecsengetni az élményt. Bekaptunk egy kis gyrost is, hogy el ne aludjunk. Szóval napfelkeltéig beszélgettünk... de milyen beszélgetés volt az! Mindenkiben túláradt az öröm, a szeretet, és a remény vagy mi... Ez volt az első alkalom, hogy többedmagammal (utólag is felidézhetően) átéltem a tudást, hogy a világ több annál mint amit általában érzékelünk belőle, hogy ami a látható dolgok mögött van az épp olyan létező (sőt!) mint az anyagi valóság, hogy közös forrásból táplálkozunk, hogy egyek vagyunk és egyáltalán nem mindegy, hogy mit teszünk, mit gondolunk, mit érzünk mert a kozmosz számít ránk és mi is számíthatunk a világmindenségre. Tisztára hazaérkeztünk.

Hajnalban a nap felkelt, Jézus feltámadt (ide ki-ki behelyettesíthet bármit ami ugyanezt jelenti :-) és mi a ránk szakadt szeretettől, boldogságtól és felelősségtől megrészegülve bekuporodtunk a paplankupacba, és (kicsit lassan és többnyire nyitot szemmel a gyros miatt) elaludtunk.

Bár vasárnap estére terveztük a hazautazást még hétfőn is ott üldögéltünk a vízparton :-)

Budapesten a pályaudvaron gépzaj mordult, fém csikordult fémen, kiszakította az agyvelőnket. Nem volt baj az se... csak kellmetlen.

Bocsánat, hogy megint hosszú voltam, de olyan bonyolult (a legegyszerűbb a világon) az amit mondani szeretnék. Néhány szóval nem lehet elmesélni, de még nagyon sokkal sem. Asszem a vallások is ezt az élményt szeretnék szavakba önteni. Gondolom nekem kevésbé sikerült :-)

aromo_@szerelmes.mindenbe.húúú :-)