Derek Creative Commons License 2000.04.27 0 0 41
Az Író szuverenitása

Hétfő óta várom a Magyar 1-es csatorna máskor különösen gyors reagálású szóvivőjének
kommentárját azzal az információval kapcsolatban, amelyet az érintett, vagyis maga
Esterházy Péter is megerősített a Nap-kelte vele készített interjújában: tudniillik, hogy az
MTV vezetése "visszafogta" azokat a szerkesztőket, akik megpróbáltak nem elfeledkezni az
író ötvenedik születésnapjáról, s nem engedte műsorra tűzni a róla készített portréfilmet.

A szóvivő magyarázata azonban mindmáig elmaradt; amit persze kétségkívül megkönnyített
az a tény, hogy nem akadt lap a magyar sajtóban, amelyik e tárgyban felkérdezte volna.
Az MTV irányítóinak ebben a helyzetben pedig alighanem a hallgatás az egyetlen
lehetőségük - hiszen nyíltan nem vállalhatják Esterházy mellőzését, és azt sem
mondhatják, bocsánat, elnéztük a naptárt, de majd egy későbbi időpontban szorítunk
helyet a portréfilmnek.

És nemcsak azért nem mondhatják ezt, mert, hogy úgy mondjam, idétlenül hatna, hanem
mindenekelőtt azért, mert minden valószínűség szerint nincs felhatalmazásuk arra, hogy
változtassanak megbízóik döntésén. Senki nem gondolja ugyanis komolyan, hogy akár az
MTV elnöke, akár bármelyik alelnök, programigazgató avagy főszerkesztő a saját
iniciatívájából nyilvánította Esterházyt nemkívánatos személynek.

Éppen az a megdöbbentő, hogy a kormányzat által kézivezérelt, úgynevezett közszolgálati
televízió igazi irányítói nem képesek felfogni, milyen ostobán viselkednek, amikor valami
kicsinyes sértettség diktálta hatalmi dölyfből megengedik maguknak Esterházy negligálását.
Tegyük hozzá: elkeserítő és elfogadhatatlan eljárás ez másokkal, bárki magyar íróval,
művésszel szemben is, nyers és primitív semmibevétele egy olyan alkotói teljesítménynek,
amelyet egyetlen politikai kurzusnak sem áll módjában befolyásolni, s ha ennek ellenére
kísérletet tesz arra, hogy kifejezze ellenszenvét olyasvalaki iránt, aki rangját, helyét amúgy
sem tőle nyerte, akkor otrombaságával legfeljebb önnön hitelét rontja.

Az egykor hírhedt három T - tűrjük, tiltjuk, támogatjuk - gyakorlatát visszahozni, nos, ez
akkor is hiú fideszes ábránd csupán, ha mind több és több fórumot kerítenek hatalmukba,
ha egyre több alapítványi támogatásról, díjról, pénzalapról döntenek berken belül. Mert a
teljes nyilvánosságot még egy gyatrán működő demokráciában sem lehet kisajátítani (erre
már a puha diktatúra sem volt képes), és a politikai erőszak legkevésbé a szellemi életben
hoz sikereket a hatalomnak. Százszor könnyebb a parlamentben, a gazdaságban vagy akár
a közigazgatásban manipulálni, mint a kultúra bármely területén; mert ahol az ízlések
látszólag szubjektívebbek, ahol a minőség megítélése mintha bizonytalanabb, de
mindenképp önkényesebb volna, igen, mégis éppen ott ütközik a mindenkori politikai
akarnokság a legerősebb ellenállásba: abba az informális értékrendbe, amely elvitathatatlan
jelentőségű művekben manifesztálódik.

Esterházy azért sérthetetlen -nem kritizálhatatlan! -, mert írásai immár beépültek a kortársi
köztudatba, mert nyelve és látásmódja részévé vált az irodalomnak. Munkái felnövekvő
generációkat tanítottak meg olvasni - vagy bizonyos értelemben másként olvasni, mint
annak előtte. Esterházynak van stílusa - ez a stílus pedig csakugyan maga az ember, tehát
maga Esterházy. És aki ennyire van, aki ennyire jelen van, annak a jelenlétét bármilyen
értelemben és vonatkozásban korlátozni, befolyásolni, meghatározni dőreség.

Tudomásul kell venni, hogy független létező. Hogy nincs, és nem is lehet hatalmunk felette,
mert több is, kevesebb is, mint mi magunk: művének mindenesetre mások a dimenziói. Nem
kell zászlónkra tűznünk, nem kell még szeretnünk se; egyáltalán nem kell viszonyulnunk
hozzá. De ha mi vagyunk a hatalom, azt az egyet azért tudnunk kell, hogy kicsoda.

Aztán csak azt kell még tudnunk, hogy az adófizető állampolgárok pénzéből fenntartott
közszolgálati televízió nem a miénk. (Egyébként: semmilyen más intézmény sem.)
Legfeljebb a közszolgálati televízió elnöke - mint látjuk - lehet a miénk, de ebből sem
következhet, hogy ez a csatorna nem vesz tudomást arról, amiről a köz szolgálatában
kötelessége volna.

Esterházy Péter munkássága ugyanis a közre tartozik. Ha úgy tetszik, köztulajdon.

Amikor az uralkodó politikai kurzus megpróbálja ezt elvitatni, akkor nemcsak ízetlenül
viselkedik, hanem színvonaltalanul is. Gondoljuk meg, micsoda nívón működik az a hatalom,
amelynek képviselői tíz évvel a rendszerváltás után olyannyira eltévesztik a szerepüket,
hogy cenzúrája nem enged műsorba egy Esterházyról készült filmet.

Hogy végtére miért teszik ezt? A választ megtaláljuk a Napi Magyarországgal dicstelenül
összevont Magyar Nemzet múlt szombati számában, amelyben bezzeg nem feledkeztek meg
az ötvenéves íróról, hiszen így méltatják: "(...) elég annyi, hogy nem lett volna szabad,
nem volt helyénvaló azt a benyomást keltenie, mintha az írói szuverenitásom garancia
volna arra, hogy közírói munkásságom is szuverén, szabad, pártérdekektől és
médiaviszonyoktól független."

Mintha bizony "kelthetné" bárki is - akár íróként, akár közíróként - a szuverenitás
"benyomását", ha egyszer nem az valóban. Esterházy meggyőző szuverenitása viszont
csakugyan kínos lehet.

Mészáros Tamás