Elcsendesedett az eső, talán egy kicsit el is állt. A portálok már ki voltak világítva, várták a túristákat vásárolni és enni, inni. Kezdett élénkülni az élet. A Santa Maria in Trasteverébe mindig muszáj bemenni, még ha néhány röpke percre is. Fényárban úszott a Bazilika, ilyennek még sohasem láttam. Bármely napszakban jártam arra, többnyire csak a mozaikok voltak megvilágítva, esetleg az ablakokon derengett be némi fény, amitől misztikus, meditáló hangulata volt különösen akkor, amikor halk zene is szólt. Ebben az erős kivilágításban nem látszottak jól a mozaikok, viszont minden más igen. Sokan voltak. Lassan el kezdték lekapcsolgatni a fényeket, nem teljesen, de így sokkal kellemesebb volt.

Szakadt az eső, feladtam eddigi terveimet. Pedig még a kivilágított Szt. Péter térre is szerettem volna elmenni. Ehelyett a villamost választottam. Róma közlekedés elesett. Dugó dugó hátán, autó keresztbe a busznak, busz útjába az autónak. Villamosból pedig három is jött egymás után. Nem kellett attól tartanom, hogy a megállóban fogok ronggyá ázni. A végállomáson úgy döntöttem, inkább gyalog tovább. A szállodában van tartalék nadrág. Róma még esőben is szép. Haza érve még mindig nem voltam éhes, de a szállodába sem volt még kedvem haza menni, ehelyett a Bar Frattina teraszára telepedtem. Kértem a egy pohár vörösbort, amihez megint kaptam egy gazdag Aperto körítést. Elintéztem néhány telefont, és még egy vörösbort. Végül még elmentem a Spagnara, nagyon szép volt így esőben, és csendes.