Éppen ideje volt ebédelni. Le is ültem az első útba eső teraszon, ahol egy finom Carbonarat ettem, hozzá egy pohár fehérbort. Az étterem a Le Grotte, és teljesen rendben volt minden szempontból. Innen indultam egyenesen tovább, bele Róma közepébe, és hagytam, hogy csak vigyen a lábam. Útközben beugrottam egy kávéért, de nem ültem le, mert türelmetlen voltam, és időpocsékolásnak éreztem most az üldögélést. Gyönyörű idő volt, élvezet volt sétálni. Csak kapkodtam a fejemet, és vigyorogtam. Nem is hiszem el, hogy újra itt vagyok. Másnapra ekkor még egésznapos esőt jósolt az Ilmeteo, és ki akartam használni minden percét ennek a délutánnak.

Másfél óra séta után visszamentem a bőröndömért, és bejelentkeztem a szállodába. A Hotel Croce Di Malta egy kétcsillagos szálloda, amelynek legnagyobb erénye az elhelyezkedése. Egy kicsi egyágyasz szobát kaptam, amelynek erkélye is volt az utcafronton, és egy nagyon szép palotára nézett. Viszont a fürdőszobája olyan picurka volt, hogy még az én kis termetemmel is nehézkes volt a használata.

A szállodába menet újra vetettem egy pillantást a Spagna-ra is. Elképesztő méretű tömeg szállta meg a teret és a lépcsőket. Ilyet én még, esküszöm, nem láttam.

Újra nekiindultam csavarogni. Közben szép lassan bealkonyodott, és egyre több és több ember lett az utcákon, tele voltak a teraszok. Meleg volt, párás meleg. A pulóver a derekamra volt kötve, de nem volt rá szükség egy percig sem.