„Mert kezed leveszi az álarcot az Egyházamba beszivárgott ellenségekről.

Ne bosszankodj a gonoszok miatt! Eljön az a nap, amikor kiűzik őket az udvarból. De te, te nem fogsz kardot viselni...

Kedvesemre néztem...
A Nevemet...

Légy meghitt barátságban velem, ahogy azon a napon! Bízz bennem, amikor azt mondom, nem számít, akármi történik, mindvégig veled maradok ily módon. Hadd örvendezzen benned mindig a Szívem... ártatlanságodban természetesen. Örülsz ennek a velem töltött napnak?

Nyomorúságosságoddal meghódítottad Királyodat. És téged, téged pedig meghódított mindaz, ami ÉN VAGYOK és ami te nem vagy.

Kedvesem tetszésemet fogja keresni, és én a Szívemre szorítom őt. Nem olvastad?

"Biztonságos helyre viszi a bűntelent."

Nem, ne mondj most semmit, csupán szeress... Szeretetet a Szeretetért, szívet a Szívért ! A szeretet emelje hozzám lelkedet!”