Tulajdonképpen nem maga az Opus a hivatkozási alap, hanem az idő múlásával megszépült emléke. A legendás kordokumentum, a naaaagy szíííínnűűűvészek, akik még tudtak játszani és nem szappanoperák csepűrágói voltak. A Mű, ami értéket mutatott: nem lázadozz, ne változz és ne változtass, örülj annak, ami van, legyél elégedett - ez a teljes és boldog emberi élet kulcsa. Még csak nem is a kádári nosztalgia, hiszen az Opus-folyam nagyobb része már a Kádár kor után keletkezett (ennek is köszönhetőek Etuskó '56-os zavaros történetei bátor megemlékezései), hanem vagy a Mesterműre való megszépítő emlékezet teszi, vagy olyanok irkálnak róla, akik nem látták, de ott voltak, mikor beszéltek róla.