Viszont itt van a helye a zöldségboltban,

mert Feynman pontatlanul fogalmazott.

 

További megkötések hiányában az ekvipotenciális felület a töltéseket bekergeti a zárt térfogat belsejébe, ha eredetileg ott bent voltak. Ez ellentmond a tapasztalatnak. (Vagy pedig a végtelenbe, ha eredendően kívül voltak.)

 

Tehát, a mozgásképes töltéseket eleve a felületen kell elhelyezni.

Akkor viszont problémás egy olyan pont potenciáljának kiszámítása, ahol van töltés.

 

 

A számolási módszer: numerikusan minimalizáltam a felületi potenciál szórásnégyzetét.

(Ekvipotenciális felületnél a különbségek eltűnnek, tehát a szórásnégyzet nullához tart. Számolási pontosságon belül.)

 

Vagy meg kell tanulnom nullával osztani. ;)

Vagy pedig módosítani kell az algoritmust,

például úgy, hogy a teljes térfogatban számolok szórásnégyzetet.

Persze akkor a töltéseket eleve a felületen kell elhelyezni,

és a mozgásukat is csak a felületre korlátozni,

különben a nullával osztás problémája visszamászik az ablakon.