Ha a magyarságban lenne egy kis önbecsülés, összetartás és a jövőbe vetett hit, akkor szerte az elszakított területeinken összefognának amolyan védszövetségekbe, dacosan kitartanának önazonosságuk mellett, erélyesen fellépnének az őket érő asszimilációs és egyéb hátrányosan érintő törekvések ellen, tennének azért, hogy a magyar etnikum fölénybe kerekedjen a megszállókén mind demográfiai, mind kulturális téren, olyan nyomást fejtenének ki azokra, hogy magyarlakta településekre nem is szívesen költöznének be, illetve elmenekülnének onnan, egyszóval kellő eréllyel lépnének fel megmaradásuk és gyarapodásuk érdekében valamint a megszálló országok és népek gyengítéséért.

Természetesen ezt nem magukra hagyva, hanem a magyar anyaország hathatós anyagi, erkölcsi és politikai támogatásával.

Így lehetne lassanként felemészteni és szétzúzni a szlovák műállamot a Felvidékünkön és lekapcsolni Kárpátalját, Erdélyt, Délvidéket, stb. is a többi környező megszálló országról.

Ehhez kellene a szoros összefogás Magyarországgal és a rendíthetetlen céltudatosság, amellyel az összmagyarság ezt akarja elérni.

Ilyen vezetésre volna szüksége hazánknak, népünknek, nemzetünknek, amely ezért munkálkodik, de eddig csak a ballibek hazaárulásaiból meg a Fidesz-KDNP bájolgásaiból kaptunk ízelítőt, amely a magyarság számára olyan katasztrofális, mint Nyugat-Európa számára a merkeli wilkommen-politika.