Szia,

 

Ez előző, szoftveres választ köszönöm. Rosszul tettem fel a kérdést, de így is választ kaptam. :-)

 

A másik ez a RufZ témakör. A tegnapi MRASZ-os bejegyzés kapcsán nyomoztam, matekoztam, aztán szimuláltam kicsit és az jött ki, hogy...

Egyrészt, ez 500 Hz-es jel és tényleg szimulált (függvénygenerátor), de ha a 217 wpm-es sebességet nézzük, a jelenlegi "csúcstartó" hívójel 320 ms körül jött le, a rövid elemek ezen a hangfrekvencián 2,5 hullámot adnak ki, nyilván, magasabb frekvencián többet.

 

Másrészt. Arról nem találtam adatot, hogy az emberi fül ilyen jellegű "felbontóképessége" hol van határolva anatómiailag (a szemnél az 1 ívperc a határ, de ez is sok mindentől függ), lehet, hogy "bírná", de van egy olyan feltételezésem, hogy ez számottevően gyorsabb, minthogy egyáltalán karakterekre tudná bontani az agy. 

Mindebből én arra tippelek, hogy a versenyzéshez is használt szofverrel végtelen mennyiséget gyakorolva egyszerűen bemagolják a szóba jöhető pár száz hívójelet, és egyre növekvő sebességgel kondicionálják az agyukat, hogy a hangképet összekapcsolja a hívójellel. Innentől pedig kis részben szerencse kérdése (hosszú hívójel jöjjön ki nagy sebességnél és beugorjon a hangkép alapján), nagyobb részt gyors írásé. Így elérhetők és egyúttal hihetők azok az eszeveszett eredmények, amiket látunk. Ennek megfelelően az "akár 217 WPM-mel vett" helyett helyesebb lenne az, hogy "felismerte egy 217 WPM-mel adott hívójel hangképét". Az első praktikus és jó gyakorlati tudás, a másik meg... Versenyeredmény. Nyilván nem degradálva azt, hogy embertelen mennyiségű gyakorlás, kitartás vezet ahhoz, hogy valaki egyáltalán képes legyen erre.
Ezt erősen alátámasztja a lcwo eredménytáblája is, ahol a vegyes kódcsoportos legjobb eredmények 60 wpm-nél vannak, a hívójeles maximum 124. Ez alig több, mint a fele a mostani rekordnak.

U.i.: Egyébként ez a 217 WPM technikaileg megfelel egy kb. 180 bps, négyszer gyorsabb, mint az RTTY (nyilván teoretikus az összehasonlítás).