iudex Creative Commons License 2000.04.25 0 0 215
Igazad van, ám nem véletlen, hogy hasonló helyzetekben az orvoslást hozom fel példának. Hiszen ez az a terület, ahol rengeteget lehet használni, de ártani is. Ugyanakkor hihetetlen az a technikai szint, amit e tudomány elért. Transzplantáció, a sebészet bizonyos ágai etc. Ennek ellenére döbbenetes, mennyire nem áll arányban a fejlettség az eredménnyel. Abban is egyetértünk, hogy korántsem arról van szó, hogy mindenhol minden rendben, csak az orvosok gonoszabbak a nagy átlagnál, dehogy. Csak olyan ez, mint az állatorvosi ló. Ráadásul előbb vagy utóbb mindenki valamilyen formában bekerül a 'darálóba', tehát a bőrén érzi. És ott a kulcs, amit magad mondasz: ilyen a világ. Ilyen felületes, értékválságos az életünk. Ezt látom igazi gondnak, mindenekelőtt ezt kellene orvosolni.Valahogy úgy vagyunk, mint egy vak ember. Látása nincs, de tapintása, hallása sokszorta fejlettebb, mint a látóké. Mégis, vajon teljesen képes pótolni két 'túlfejlett' érzékszerve a látást? Szvsz ez kizárt. Hát nálunk a túlfejlett szerv a technikai "fejlődés", a látás hiánya meg az erkölcsi érzékünk jelenlegi átlagszintje. S ez valóban az élet minden területére hat. De hogy valami misztikusat is mondjak, sokszor eltűnődöm mostanában, megfejthető-e az oka annak, hogy amennyi súlyos betegséget legyőz a tudomány, legalább annyi és ugyanolyan súlyos, ha nem még rosszabb lép a helyükbe. Értelmezhető-e a probléma valahogyan?
Előzmény: Urby (214)