Hát igen. Amennyiben a biológia lét értelme pusztán biológiai természetű, akkor az ’élet értelme’ a fajfenntartás degradálóan ösztönös folytonossága.

De mi értelme/szerepe az értelemnek, pontosabban az egyénenként eltérő képességek, tapasztalások és szerzett ismeretek révén kialakuló egyediségnek; amely egyedek minden pillanatban, egy-egy kimenetelét eredményezik az óhatatlanul változó körülmények köz(öt)ti végesen lehetséges történéseknek – amely (képlékenyen lehetséges) történések, éppen az értelem által befolyásolt létezés révén következ(het)nek be, majd szül(het)nek új tapasztalásokat és ismereteket.

Konkrétabban

Az élet(ünk) értelme nem (lehetségesen) személyes – noha a megélt, érzékelten tapasztalt életünk és a kulturálisan örökölt korlátainknak buroknak köszönhetően hisszük és valljuk az életünk/önmagunk jelentőségét; ámbár, ha az élet értelme önmaga, akkor nincs személytelenebb szerveződés, mint az élet.

Zárszóként írhatnám, hogy „ne görcsölj, vedd könnyedén az életet”; de én inkább az elmúlás rémétől félelmétől óvnék mindenkit – hiszen csak következményei, epizodistái vagyunk annak a (rajtunk kívülálló oknál fogva, ki tudja mióta zajló) folyamatnak, amibe úgy csöppentünk bele, hogy még csak meg se kérdeztek minket. Röviden: ne félj se élni, se meghalni.:-)