Én már azt a nagyon keveset is rég elfelejtettem oroszból, amit valaha egyáltalán tudtam.

Szóval esetemben fel nem merült, hogy oroszul kommunikálják az ukrán utasaimmal.

Maradt az angol, meg esetleg a német -- de ezeken a nyelveken csak az egészen fiatalok beszéltek.

 

Ellenben mindegyik nagyon hálás volt, őszintén meg voltak hatódva, hogy milyen jól működő, teljesen civil (önkéntes) rendszer foglalkozik velük: mikor leszálltak a vonatról, először a tolmácsok kiderítették, hogy kinek mire van szüksége. Akinek szállásra volt, annak a Migration Aid önkéntesei allokáltak egy befogadót az elérhetőek közül.

Mi, sofőrök, vittük ki őket a szállásadójukhoz: volt, aki hetekig fogadott be két-három napra családokat.

Szóval én általában 15-30 percig voltam kontaktban velük.

 

De hogy ontopik is legyek: a legmegdöbbentőbb élményeim az első két hétben voltak.

Éjfél körül értek be a Nyugatihoz az első reptéri különbuszok. Azokat az utasokat hozták, akiket egyiptomi nyaralásuk alatt ért az orosz invázió. A charterek Kijiv helyett Budapestre ingáztak minden éjjel és hozták ide az ukránokat.

Akik jelentős része (nem vezettem statisztikát, de érzésre több mint fele) a hajnali vonattal ment vissza Ukrajnába.

 

A tolmácsok minden katonakorú férfinak elmondták, hogy ha visszamegy, nem fogják már kiengedni az országból.

Pontosan tudták, mentek harcolni.