A "csoszogásra" majdnem ráhibáztál, mert nekem is osztott lapot a koronavírus, egy márciusi kórházzal és később egy háromhetes rehabbal, de mára túl vagyok rajta, dolgozom rajta, hogy a járásom ruganyos és fürge legyen és lihegés nélkül lépcsőzhessek, mint régen. Egykor, amikor még sportoltam, benne volt az edzéstervben a Krisztina körútról a Spartacus teniszpálya mellett felfutni a több-szakaszos lépcsőn a Naphegyre, elég jól ment. De nem panaszkodom, a metróból a felszínre jutáshoz még nem használom a liftet... De tényleg összejöhetnénk valamikor, alkalom adtán. Emlékszem néhány sikeres összefutásunkra az elmúlt tizen-huszon év alatt, egyszer az Andor utcában, egyszer a Bocskai úton, ahol akkoriban laktam, egyszer Nálad Tétényben (vagy Budafok?), meg még a Bercsényiben, ahol segítettél hangszórót venni, meg az Auchanban (vagy a Metróban?). Mielőtt tényleg csoszogunk majdan.

Milyen név merült fel a "garázszenekarunk"ra annó? (Nem volt igazán garázs-band, hiszen a lakásotokban próbáltuk a "Kis Bencé"-t.