Feynman azzal nyitja az elektromágnesességet, hogy szavakban felírja a Maxwell-egyenleteket.

(Pszeudo képletként.)

És azt állítja, hogy ebben a négy egyenletben a teljes elektrodinamika benne van.

(Az más kérdés, hogy később áttér a potenciálokra, mert azzal könyebb számolni.)

 

 

Azt állítja, hogy ebben a négy egyenletben a teljes elektrodinamika benne van.

Frászt!

A mozgási indukció nincs benne. A mágneses mezőben mozgó töltésre ható erő egyik része nincs benne.

Mert az a mező transzformációs szabályból következik.

(Einstein ebből hozta ki a transzformációs szabályt.)

 

 

Alapos okkal feltételezem, hogy a mágnesességet nem az okozza, hogy a mozgás következtében a töltések sűrűsége megváltozik. Hanem az elektromos mező a mozgó elektronok vonatkoztatási rendszerében nyugszik, amit Lorentz szerint ha áttranszformálunk a vezeték frémjébe, megjelenik a mágneses mező.

Amiatt örvényes, mert a vezetéket körbe lehet járni.

 

Nézzünk egy hasonlatot:

Feynman vesz egy áramjárta végtelen kiterjedésű sík fémleületet, amelyben egyszerre változtatja meg az áramot.

Most tekintsünk el attól, hogy ez nem fér össze a relativitással, mett Galilei-téridő kellene hozzá.

Hosszú egyenes vezeték helyett vizsgáljuk meg ennek a végtelen felületnek a hatását.

 

Milyen mágneses mezőt kelt egy áramjárta végtelen vezező felület?

Örvényesnek nem mondható. Párhuzamosak az erővonalak és legfeljebb a végtelenben záródnak.

Majdnem feltaláltuk a mágneses monopólust. Csak az a baj vele, nem pontszerű. :o)

Ha tévedek, pk1 majd kijavít. :o)

 

Tévedhetetlennek lenni unalmas lenne, mint tolólappal taroni a sakktáblán. :DDDD