Amennyiben ma délután egy és öt óra között sem lát napvilágot a hír az újonnan megválasztott Nemzet Színésze kilétéről, hivatalosan is megnyitom a sopánkodási, méltatlankodási célzattal létrejövő dehátmileszmár ülésszakot.

Nem szoktam szigorú precizitással, árgus szemekkel figyelni ezt a korszakos eseményt, de amire vissza tudok emlékezni, szinte mindig a temetést követő hét első két-három napjának valamelyikén, jellemzően kora délután érkezett a közlemény a megválasztás lezajlásáról.

Valahol olyasmit olvastam, hogy mintha Benedek Miklósnak is ugyanaz a tüdőbaja lenne, mint ami Balázsovits Lajost elvitte.

Örök kérdés, hogy az arra egyformán érdemesek közül valaki esetleg az egészségi állapota okán kvázi "elsőbbséget élvezzen"-e és ha akár hajlanának is ilyesmire a döntnökök, hányszor, milyen sűrűséggel "fér bele" ezt a szempontot súlyozottabban figyelembe venni.