"Ha végtelen B mezőt transzformálunk, az persze egyszerű képletekre vezet"

 

Ezért választottam egyszerű modellt, ahol egy véges térrészben a mágnesesség állandó (nagyságú és irányú).

És csak azt az intervallumot vizsgálom, ahol a vezeték a homogén mágneses tartományban van.

 

Az világos, hogy két különböző sebességgel mozgó test csak rövöd ideig tartózkodik egymás közelében?

Először közelednek, aztán távolodnak.

Nem feltétlenül ütköznek, mert lehet közöttük távolság egy másik dimenzióban.

 

 

"Ha egy normális, véges méretű mágnest transzformálunk, annak a saját rendszerében térben változó B-je lesz."

 

Kezdődik a kimagyarázás. :(

500 hozzászólás után.

 

"Ha ugyanezt a mágnest olyan rendszerben nézzük, ahol mozog, akkor ebből a térben változó B-ből időben is változó B lesz, ami Maxwell deltaB/deltat képlete szerint rotE-t állít elő."

 

Hier gibt es ein Problem.

Maxwell csak parciális deriváltat ír. Vagy a könyvemet elszabták.

A teljes derivált tartalmazza a gradienst és a sebességet, skalárisan szorozva.

 

"Na most, a szimmetriatengely körül forgó mágnes esetén pont ez nincs, mert semelyik ponton se változik időben a B."

 

Verdammt!

A transzformáció képlete semmit nem mond a mágneses mező változásáról. Sem térben, sem időben.

 

Kezdjük ott, hogy az egyik test mozog a másikhoz rögzített vonatkoztatási rendszerhez képest.

Viszont a mező mindegyiknek a saját vonatkoztatási rendszerében van definiálva.

De valójában a mező egy komplex dolog, és a sebesség hatására hiperbolikusan elfordul.

Akár fel is rajzolhatnánk a Minkowski-ábrára.

(Utána kell néznem, hogy melyik komponens térszerű és melyik időszerű.)

 

"Megjegyzem, hogy akik forgó mágneses térrel érvelni szoktak, azok nem Maxwell elméletén belül érvelnek, hanem elvetik azt."

 

Maxwell mellé alkalmaztam Einstein transzformációs formuláját.

Tenzorral is kiszámolhatjuk.

(Engem egy kicsit zavar, hogy amit kigugliztam az alsóindexes. Az alsó index a bázisvektor, vagyis a mértékegység transzformációja.)

Sehol nem érveltem forgó erővonalakkal, de még mozgóval sem.

Az adott vonatkoztatási rendszerben definiált mező elfordul a Lorentz-transzformáció szerint.

 

"Szabiku azzal próbálkozik, hogy elfogadja Maxwellt, azzal, hogy van ott még valamilyen E mező is"

 

Mert a hiperbolikus forgatásból képlet szerint ez jön ki.

Aki nem hiszi, számoljon utána.

Ha a valóság mást mond, hol a hiba?

 

"Csak akkor irritáló, mikor mindenkit lehülyéz"

 

Kérdezzük meg Orosz Lászlót.

Nem az a baj, ha az ember téved. Az a baj, ha a tévedését nem látja be.

Hol rontottuk el a számolást?

 

Hajlandó vagyok még azt is megvizsgálni, hogy a forgó mágnes összes többi darabkája egy összeesküvésben vesz részt. ;)

 

Apropó, a gömbfelöletről Newton belátta, hogy a beljesében nincs gravitáció. Ugyanez érvényes az elektromos töltésre is, a fém gömb belsejében nincs térerősség. Feynman könyvét lapozgatva hiányolom azt a bizonyítást, hogy az egymenetes tekercs belsejében mi a helyzet. Az egyenes vezető mágneses tere a távolság első hatványával csökken. Első ránézésre ebből adódik, hogy az egymenetes tekercs belsejében homogén a mágneses mező. Ennek vektoralgebrával utána kellene járni...