"a földi emberiség tevékenységének nagy része nem logikus"

 

Ez a helyes meglátás!

 

Az emberi tevékenységgel, az agykutatással kapcsolatos tudományok lassan hajlanak arra, hogy az ember a logikát nem célszerűen használja. Valójában a döntések  többsége nem logikus összefüggések alapján történik, hanem - fogalmazzunk úgy - megérzésből.

 

Ez összhangban van azokkal a tapasztalatokkal, amelyek a szabad akaratot kérdőjelezik meg. S bár van szabad akarat, de az nem a döntéseink pillanatában testesül meg. Logikával kialakított gyakorlatokkal, kondicionálással befolyásolhatjuk a későbbi döntéseinket, egy azt megelőző időszakban. Ám amikor a körülmények figyelembe vételével (azok ránk hatásával) döntöttünk, akkor beindul egy nagyon határozott önvédelmi mechanizmus, amely a logikát felhasználva kimagyarázza a döntésünk helyességét. Azaz narratívát gyárt hozzá. Ez azonban a körülmények szűk figyelembevételével, azaz csőlátással létrehozott magyarázat, melyet mások - szintén saját csőlátásukkal - cáfolhatnak. Nagyrészt pl. erről szól a politika.

 

Az egésznek az agytudomány felőli része az agyunkban a hippokampusz működése, amely már az őshüllőknél is létezett. Ebben nem volt logika, ugyanakkor a külső hatásokat gyakran traumatikus módon rögzítette, és irányította a viselkedést, a szinte elfelejthetetlen emlékekkel (lásd. pl. az "imprinting" jelenséget). Erre épült egy limbikus rendszer, amely érzelmekké transzformálta a belőle származó információt, s ilyenkor mondjuk mi: a "szívünkre hallgatunk".

 

Az egész fölött áll egy terjedelmes szürkeállomány az agykéregben, amely a logikus gondolkodást végzi, ám mégis alá van rendelve(!!!) a hippokampusz döntésének. Mi emberek a logikát magasztaljuk, amely azonban bennünk alárendelt szerepet játszik! Csak hosszas tanulással, tapasztalatokkal kerül át a logikus tudás a hippokampuszba.

 

(A leírtak csak nagyon vázlatos leegyszerűsítések, hiszen az agyi területek százai vesznek részt benne, és egy agykutató is nehezen igazodik el közöttük).

 

A liberalizmus lényege, hogy az emberi logikát isteníti, miközben helyette egy "gyíkagy"-ra vagyunk utalva, amiről nem veszünk tudomást.