Bohus Bea értékelése az U17 Európa-bajnokságról:

 

 - ez az MKSz-honlapon jelent meg, ezért legalábbis félhivatalos értékelésnek tekinthető -

 

 

Hogyan indultak neki ennek az Európa-bajnokságnak?

 

-Az Európa-bajnokság előtt nem láttuk pontosan, hogy milyen erősséget képvisel a csapatunk, tehát ezt a tornát egyfajta erőfelmérőként kezeltük. Ennek a korosztálynak ez volt az első világversenye, ami – a tapasztalataink alapján – mindig nagyon nehéz. Időbe telik, mire a fiatalok felveszik a ritmust, meg kell tanulniuk, hogyan tudják kihozni magukból a legjobbat sorozatterhelés alatt is, tehát tapasztalatszerzési céljaink is voltak.

 

A franciák elleni első mérkőzés meghatározónak bizonyult az Eb egészére nézve?

 

- Már a sorsolás után tudtuk, hogy nehéz csoportba és nehéz ágra kerültünk. Ezt a torna végeredménye aztán bizonyította is, a végső győztes franciákkal kellett kezdenünk, akik ellen sokáig vezettünk, de a mérkőzés végén alulmaradtunk. Ez aztán meghatározta az egész Eb végkimenetelét, mind mentális állapotot, de leginkább a végső helyezésünket tekintve.

 

A kontinensviadalon akadtak még nehéz, kiélezett mérkőzések. Ezeket hogyan élte meg a csapat?

 

- A csoportkör végén a románok ellen az „életünkét”, a nyolc közé jutásért küzdöttünk, ötgólos hátrányból felállni, fordítani és a végjátékot megnyerni nagy tartásra utal. Akkor még nem is tudtunk, mekkora szükségünk lesz erre az erőre, a kitartásra a torna további szakaszában. A dán mérkőzés végjátékában volt pár megkérdőjelezhető dolog, de ez csak azt nyomatékosította bennünk, hogy meg kell tanulni alkalmazkodni mindenhez, ez is egyfajta tanulási folyamat, hogy a gyerekek megtanulják, minden körülmény között mindenhez kell tudni alkalmazkodniuk. A holland mérkőzés abból a szempontból volt nehéz, hogy mindenki számolgatott előtte. Én annyit mondtam a lányoknak, a győzelem legyen meg, és tegyük közé azt a különbséget, amennyit csak tudunk. Ez 12 gól lett, ami számomra elégedettségre adott okot. Ezután kikerült a kezünkből a sorsunk, ami fölött a francia szövetségi edző hozott döntést azzal, hogy tulajdonképpen elengedte a dánok elleni mérkőzés végjátékát.

 

Nehéz volt ezután a torna zárószakasza?

 

- A lányok nagyon el voltak keseredve, hogy így maradtunk le az elődöntőről. Mentálisan komoly kihívás elé néztünk, hogy ki tudjuk hozni a maximumot ettől függetlenül is magunkból. A Montenegró és Szerbia ellen vívott meccseinket nagyon hasznosnak tartom, mert a lányok találkoztak két olyan mentalitású csapattal, amilyennel még soha. Egy délszláv csapat ellen soha nem könnyű játszani, nagyon sok melót kell beletenni egy mérkőzésbe ahhoz, hogy a pályán realizálni tudd a tudásbeli különbséget ellenük. Az, hogy mindkét esetben hátrányból tudtunk fordítani, nagy fegyvertény és büszkeségre ad okot.

 

Mit hoztak el magukkal tanulságként erről a tornáról?

 

- Így visszatekintve, picin múlott, hogy nem jutottunk be a legjobb négybe, azonban így is nagyon sok tapasztalatot tudtunk szerezni, mi is a játékosokról az edzői stábbal, és a lányok is magukról, illetve arról, milyen is egy világversenyen szerepelni. Hiába mondtuk el már előtte a csapatnak, hogy minden egyes mozzanatuknak, minden lépésüknek jelentősége van és lehet, nem is biztos, hogy elsősorban az adott mérkőzésen, hanem akár három-négy meccsel később. Sajnos elég hamar meg is tapasztaltuk a saját bőrünkön, hogy valóban így működik ez, de megtanultuk, hogy a további világversenyeken erre sokkal jobban oda kell figyelni.

 

 

Mi lesz a teendő az elkövetkezendő időszakban?

 

- Ez az Európa-bajnokság rávilágított hiányosságokra, le is ültünk a játékosokkal és megbeszéltük, hogy miben kell sokat fejlődniük, min kell dolgozniuk ezt követően. A Magyar Kézilabda Szövetség mindenben támogat minket, hogy ezen korosztály tehetségeit támogassuk, hogy egyszer felnőtt válogatott váljon belőlük. Szervezünk egy workshopot is, amin a válogatott játékosokat adó klubokkal és edzőkkel leülünk megbeszélni a főbb irányvonalakat, hogy miképpen tudunk továbbra is úgy együtt dolgozni, hogy az a legjobb legyen a játékosoknak. Mindig hangsúlyozom, hogy ez egy közös munka, hiszen a gyerekek az idejük nagy részét a klubjaikban töltik, így muszáj közös nevezőre jutnunk a velük dolgozó szakemberekkel is, ez mindenki érdeke. Ami szintén minket, edzőket érintő feladat, az a bő keret nyomon követése, hogy lehetőséget adjunk a következő edzőtáboroknak azoknak a tehetségeknek is, akiket az edzőik, klubjaik a figyelmünkbe ajánlanak, hogy megnézzük őket, miként működnek a saját csapatukból kiemelve, válogatott közegben. Ahogy eddig is, ezután is, mindenki előtt nyitva az ajtó, mi keressük és várjuk a tehetséges játékosokat. Tavaszra pedig ebből a merítésből kell kialakulnia annak a 30 főnek, amelyből majd kiválaszthatjuk a világbajnokságra utazó keretet.