„Leányom, akarsz-e követni? Ne távolodj el, élj szent életet!  

 

Hallgass rám: Nevezz meg egyetlen olyan szentéletű embert, aki nem az Egyházat választotta! Nevezz meg egyetlen szentet, aki megosztott volt!

 

Nem, mert nincs is ilyen.

 

Igen, azt akarom. Ne félj. Most mire figyelsz leányom?

 

Maradj ugyanilyen és megtapasztalod, hogy szüntelenül hívni foglak magamhoz.

 

Kérdezz.

 

Igen!

 

Igen, különbséget jelent. Fordulj felém, és maradj velem!

 

Igen, kedvesem.

 

Igen.

 

Nem fogsz nekem csalódást okozni.

 

Én, az Isten, azt fogom érezni, hogy megdicsőítettél.

 

Igen, ne félj! Miért félsz attól, hogy szent legyél? Ne felejtsd el, még csak most kezdelek tanítani.

 

Azt jelenti, hogy még tanulni fogsz tőlem. Tanítani foglak, és megmutatom neked műveimet. Nemrég hívtalak meg. Később fogod felfedezni, miképpen munkálkodom. Később, egy adott pillanatban hívni foglak, hogy békére lelj. Teljes tudatában vagy-e annak, hogy mit is jelent a béke?

 

Én vagyok a Béke. Itt vagyok a közeledben. Jobb kezem tartja azt a kezedet, amelyik ír, és bal kezem a bal válladon nyugszik. Jelen vagyok, és te érzel engem. Tanítómestered vagyok, leányom, járj velem! Dolgozz velem, mert követemmé jelöltelek. Ne hagyd, hogy az emberek elkedvetlenítsenek! Sokan nem értik ezt, mert a sötétség bezárta szívüket, s kioltott minden megértést. Békében élj! Én, az Isten, szenvedélyesen szeretlek téged! Bátorság, leányom!”