Másrészt: tegyük fel a kérdést: a mező melyik vonatkoztatási rendszerhez van rendelve?

Semelyikhez és mindegyikhez. De például az elektromágneses mező hiperbolikusan elfordulva.

Egy tiszta elektromágneses mező a mozgó megfigyelő számára részben mágneses mező is.

De még az is retardált. Vagy nem? Nehéz ügy. :(

 

Nem oldottad tel azt az ellentmondást, hogy az álló megfigyelő számára a mozgó töltés potenciálja retardált,

viszont a mozgó megfigyelő számára az "álló" töltés potenciálja stacionárius.

Ott kezdődik a probléma, hogy a relativitás elve szerint bármelyik megfigyelőt tekinthetem állónak.

A két határeset, hogy vagy a megfigyelőt tekintjük állónak, és hozzá képest mozog az erővonalak forrása.

Vagy pedig a töltést tekintjük állónak és a megfigyelő (infinitezimális próbatöltés) mozog hozzá képest.

Természetesen a két véglet között bármilyen sebesség felosztás lehetséges, akár még eltérő irányú is.

 

(Természetesen a fenti példában a forrás mellett vélő másik megfigyelő efy próbatöltés, csak a visszahatást elhanyagoljuk.)

 

 

Tegyünk egy tálba acél golyókat. Nincs látható rezgés.

Kezdjük a vizsgálatot az atomi méretektől.

Legyen valahány tartály. Tegyünk a tartályokba egyre nagyobb méretű molekulákat. Az elsőbe atomos inert gázt. A másodikba kétatomos gázt. A harmadikba háromatomos molekulákat, és így tovább.

 

Az atomos gáz részecskéinek sebessége óriási. Még a levegő molekuláké is. (Ha jól emlékszem, Takács Gábor kiszámolta.)

Érdekes lenne tudni a vízmolekulák sebességét. Elvileg az ekvipartícióból kiszámolható (a hőmérséklet ismeretében).

A szilárd halmazállapotú anyagoknál a rezgés amplitudója olyan kicsi (a Lenard-Jons potenciálban), hogy már mikroszkóppal sem látható. Valamilyen oknál fogva a hőmérsékleti sugárzásuk mégis ugyanolyan. (A sugárzás intenzitásáról annyit tudunk, hogy a hőmérséklet negyedik hatványával arányos a kisugárzott energia.)