"A mező is hordozhat impulzust, perdületet, energiát, és ezt is be kell számítani, ha az impulzus megmaradást vizsgálod."

 

Sajnos azt még Feynman sem tudta kiszámolni, hogy a lendület mekkora részét képviseli a mező.

(Viszont a hőmérsékleti sugárzás alapján Te megpróbálhatod.)

Megadott egy felosztást, amely lehetséges ugyan, de önkényes és nem bizonyított.

 

 

Van egy olyan probléma, hogy a kisugárzott rádióhullámokat nem lehet egy porszívóval visszaszívni.

(Volt egy ilyen régi reklám, hogy a telefonfülkék visszahívhatók.)

A puha ütközéseknél (vagy talán ismerünk másfajtát?) kisugárzódik valamennyi energia, és az fénysebességgel eltávozik.

Azt értem puha ütközés alatt, amikor a két töltés nem koccan.

Tulajdonképpen a biliárdgolyók atomjai sem érintkeznek, az elektromágneses kölcsönhatás viszi át a lendületet.

 

Légmentes térben végezzük el a golyók ütközését.

Az inga hossza legyen nagy, a kitérés pedig kicsi. (Megközelítőleg egyenes vonalú egyenletes mozgás az ütközések között.)

A golyókat fel is tölthetjük elektromosan. (Például az egyes kísérletekben eltérő módon, különböző Q/m arány mellett.)

 

Az első golyó "nekiütközik" a másodiknak, elvileg átadja a teljes lendületét (ha pontosan egyformák a tömegek).

Persze ilyenkor az első golyó mozgási energiájának egy része távozik a környezetbe. Fénysebességgel tart a végtelenbe.

Ezt az energiát soha nem kapjuk vissza.

 

A második golyó felgyorsul. Az elvileg átadott mozgási energia egy része szintén a környezetbe távozik.

És amikor a második golyó nekiütközik az elsőnek: goto 1.

 

Nagyon sok golyóval úgy végezhetjük el a kísérletet, ha egy tartályba gázt töltünk...

(És az ütközések eredménye a letagadhatatlan hőmérsékleti sugárzás.)