Hervay Gizella

VÉDTELENÜL

 

Te tudod, hogy csak a sorsom embertelen,

mégis borzongva elhagysz.

Nézem a táguló homályt a szemeden.

Kegyetlen vagy, hiszen csak a sorsom embertelen.

Kegyetlen vagyok, hogy is kérhetem,

hogy osztozz szétzilált életemen!

 

Embertelen sorsába zártan

megmaradhat-e embernek az ember?

Feláldozzam a mosolyodat?

Üsselek pofon szerelemmel?

 

Akár a meztelen gondolat,

olyan védtelen a vágy.

 

Az ember úgy sóvárog a tisztaságra,

hogy bemocskolja magát.

 

S a jóság olyan láthatatlan,

mint a virágba felszivárgó halál.

 

Tenyerem fáj, ha egy fa kérgét megsimítom.

Fáj-e a fának a simogatás?

Fáj-e neked a simogatás?

 

Akár a meztelen gondolat,

olyan védtelen a vágy.

 

S a tisztaság olyan láthatatlan,

mint a virágba felszívódó halál.