Kedves vfo!

A félelmetes az, hogy a tipikus vallásos logikát Te képviseled, ugyanis "Az igaznak az ő halála idején is reménysége van" bizony az egyházak (és nem az Egyház!) állítása, mert hisz feltámadunk, mondják.
Te ezt hogy képzeled? Összeszedik szétszórt atomjaidat, helyregyúrják belőlük a tested az utolsó szemölcsig és visszapasszírozzák belé a lelked és vele a tapasztalataidat, emlékeidet, bölcsességedet? AZtán felállsz és elsétálsz? És éled világod?
Az olyan fogalmak, mint feltámadás, öröklét, reinkarnáció aszerint való értelmezése, ahogy Te használod, bizony ez a vallásos logika. (Pl. a középkorban valóban egész jól bejött a buta tömegek irányítására.)
A Te esetedben is az a probléma, hogy összetéveszted a létet az élettel. Ha igazán bölcs lennél, arra jönnél rá, hogy az a tapasztalat és bölcsesség, melyet életed során felhalmoztál nem vész el, hanem megmarad a Létben, ha úgytetszik Istenben. Feltámadni, reinkarnálódni, elérni az öröklétet itt és most kell ebben az életben, mert hisz ez az egy van.

Tudlak sajnálni, ha nem tudsz kibékülni a halállal (a haláloddal) - így pont az általad oly sokra tartott életet nem fogod élvezni. Látod, nekem Weil pont ehhez segített hozzá, elfogadni a halált (de nem biztatott rá!!!, ilyet Weil soha nem ír) - s azóta igen csak jól érzem magam a bőrömben.

S íme egy idézet Weiltől NEKED:

"A test felfuvalkodottsága abban rejlik, hogy azt hiszi befolyásolhatja a jövőt, hogy az éhség és szomjúság által jogot formál arra, hogy hamarosan egyen és igyon. A nélkülözések kijózanítják, átéreztetik vele a jövő bizonytalanságát és megfoghatatlanságát, az ember teljes tehetetlenségét még a közeljövővel szemben is.
A gőg minden egyes kiáltása azt mondja: "enyém a jövő", bármilyen formában hangozzék is el.
Az alázat az ellenkező igazság ismerete.
Ha csak a jelen az enyém, akkor semmi vagyok, mert a jelen semmi.
Az égi kenyér a ma kenyere, az egyszerű lelkek tápláléka.
Minden bűn kísérlet arra, hogy meneküljünk az időtől. Az erény az idő elszenvedése, az idő magunkhoz ölelése, míg csak meg nem szakítja szívünket. Akkor az örökkévalóságba jutunk.
A szerencsétlenség a jelenre redukálva megbénítja a lelket.
Az alázat ennek elfogadása."

Az élet paradoxonát így is fel lehet oldani.

A Te éhséged és szomjúságod: Életéhség.
Nehéz kigyógyulni belőle.
Van egy zen koan. A tanítvány megkérdezi a mestert, hogy mi a Tan lényege?, aki így válaszol: - Egy szezámmagos pogácsa.

Ajánlom megfontolásra!

Henoch

PS.: Szerintem Paleokrites nem állított semmi olyat, hogy Weil nihilista, én épp az ellenkezőjét érzem a hozzászólásából.

Lehetséges, hogy válaszom kissé nyersre sikeredett. Ha így érzed kérlek bocsáss meg!