Kedves vfo!

A félelmetes az, hogy a tipikus vallásos logikát Te képviseled, ugyanis "Az igaznak az ő halála idején is van reménysége" bizony az egyházak (és nem az Egyház!) állítása, mert hisz feltámadunk, mondják.
Te ezt hogy képzeled? Összeszedegetik szétszórt atomjaidat, kigyúrjál belőle testedet az utolsó szemölcsig és visszapasszírozzák bele a lelkedet meg vele az emlékeidet, bölcsességeidet és tapasztalataidat? Aztán elsétálsz és éled világod?
Az olyan fogalmak, mint feltámadás, öröklét, reinkarnáció aszerint való értelmezése, ahogy Te használod, bizony ez a vallásos logika. (Pl. a középkorban valóban egész jól működött a buta tömegek irányítására)
A Te esetedben is az a probléma, hogy összetéveszted a létet az élettel. Ha igazán bölcs lennél rájönnél, hogy az a tapasztalat és bölcsesség, melyet életed során felhalmoztál nem vész el, hanem megmarad a Létben, ha úgytetszik Istenben. Feltámadni, reinkarnálódni itt ebben az életben kell, mert hisz ez az egy van.

Tudlak sajnálni, ha nem tudsz kibékülni a halállal (a haláloddal) - így pont az általad oly sokra tartott életet nem fogod élvezni. Látod engem Weil pont ehhez segített hozzá, elfogadni a halált (de nem úgy, hogy biztat rá!!!) - s azóta igen csak jól érzem magam a bőrömben.

S íme egy idézet Weiltől NEKED:

"A test felfuvalkodottsága abban rejlik, hogy azt hiszi befolyásolhatja a jövőt, hogy éhség és szomjúság által jogot formál arra, hogy hamarosan egyen és igyon. A nélkülözések kijózanítják, átéreztetik vele a jövő bizonytalanságát és megfoghatatlanságát, az ember teljesen tehetetlen még a közeljövővel szemben is.
A gőg minden egyes kiáltása azt mondja: "enyém a jövő", bármely formában hangozzék is el.
Az alázat az ellenkező igazság ismerete.
Ha csak a jelen az enyém, akkor semmi vagyok, mert a jelen semmi.
Az égi kenyér a ma kenyere, az egyszerű lelkek tápláléka.
Minden bűn kísérlet arra, hogy meneküljünk az időtől. Az erény az idő elszenvedése, az idő magunkhoz ölelése, míg csak meg nem szakítja szívünket. Akkor az örökkévalóságba jutunk.
A szerencsétlenség a jelenre redukálva megbénítja a lelket.
Az alázat ennek elfogadása."

A Te éhséged és szomjúságod: Életéhség.
Nehéz belőle kigyógyulni.
Van egy zen koan. A tanítvány megkérdezi a mestert, hogy mi a Tan lényege?, aki így válaszol: - egy szezámmagos pogácsa.
Ajánlom megfontolásra!

Henoch

PS.: Szerintem Paleokrites nem állított semmi olíat, hogy Weil nihilista, sőt én éppen az ellenkezőjét éreztem a hozzászólásából.

Így utólag átolvasva lehet, hogy kicsit nyersnek találod a válaszom. Ha így van kérlek bocsáss meg.