Takáts Gyula

Ahogy a pillanatból odaát


Onnan, hogy mit s hogyan… Hiába
szólnál… A létezés iszonyába
elvész, mert minden oly esendő,
mint az időben az esztendő.

Kitárt tájak között csak változó
jelek sora pereg, akár a szó
s testet nem ölt, de mégis abba,
mintha állna egy tükör lapja.

Enyém így vagy s maradsz!… Az irgalom
épp abban, hogy mégis láthatom
e rettentő szép változást,

ahogy a pillanatból odaát
– kegyetlen bár, de lényegülve –,
suhogsz egy méretlen tükörbe.