A közönséges mahónia (M. aquifolium) nem lett jobb, csak elkezdett potyogni. Tehát az ilyen ehetetlenül savanyú.

A másikat, ami talán M. bealei, leszedtem, ennyi:

A termés egy része megaszalódott a bokron, ezek egész finomak. Van egy kis keserű utóízük, de nem zavaró. A legtöbb bogyó mag nélküli, így passzírozni se kell. Az a pár szem mag, amit találtam, elég nagy, ha sok lenne belőle, el kellene távolítani.

Egyelőre leszemezve betettem a hűtőbe, apránként használom. Az első kísérlet egy málnás-mahóniás körtekompót lett, szerintem nagyon finom, üdítő.

Erről a növényről van szó, szép is. A fotók februárban készültek.