Néhány színtisztán magyar szó amit az új "magyar" etimológiai szótár még mindig jövevényszavakként mutat be:

 

 

CSERÉP:  hivatalosék szerint ez szláv jövevényszó, természetesen ez nincsen így.  Hangutánzó elemekből tevődik össze :   jellegzetesen CSERren, roppan, REPed is ahogyan a RÉPa is gyakran tesz ilyet, annak a neve sem véletlen az ami.  A cserép jellemző tulajdonságai vannak tömörítve a szóban---  magyar nyelven.

 

 

BÖLÉNY:  "valószínűleg ótörök eredetű" a hivatalos szöveg.   Szerintem meg valójában egy jó régi magyar összetett szó, csak ez mára elfelejtődött.  A török legfeljebb megörökölte és módosította mindezt. 

 

Ez egy élőLÉNY ami igen tekintélyes BŐ méretű.  BŐ+LÉNY, ha így bontjuk fel és nem böl-ény formában, akkor teljesen érthető a dolog megnevezése.  A BŐség és nagyság fogalma más nem összetett szóként nyilvántartott szavunkban is megtalálható:

 

BÖdön,  BÖhöm,  BŐdületes,  vagy akár a BŐR szó is amit a ma is létező BÖŐR családnév még hosszabban mutat meg.  A BO-KOR is ide tartozhat Ö nélkül, azaz BŐ KÖRt formáz meg egy kerekded cserje.

 

 

SZAKÁLL:  ótörök jövevényszónak van még mindig kamuzva.  Ja, csak hát magyarul bontható és értelmezhető könnyedén a dolog:   Hol nő ez a cucc?...   Hát a szó végén ott van hogy az ÁLL az a hely !  A SZAK meg az arcunk egy SZAKasza ahol ez megtalálható.   Nem kell itt a Boszporuszig menni hogy megfejtsük hogy miről van szó, mert magyar nyelven épül fel ez a történet.

 

 

BUJA:  szláv jövevényszónak van hazudva.   Odáig kellett volna eljutniuk hogy az egész a  BÚJ(ni) szó továbbképzése.  Az akadémikus nyelvészet képességeit ez a felismerés meghaladta.  Amúgy jellemzően kétféleképpen használjuk ezt a szót:  1: a túlfűtötten érzékies/erotikus   2:  dúsan nőtt növényzet esetén.

 

A bujálkodó párok elbújnak, illetve összebújnak.  A dús növényzet egységei is ezt teszik, összebújnak.  BÚJ szóból van minden, ez a lényeg...