Van egy fiam, tavasszal költözött ki a Kanári szigetekre. Amíg itthon volt, megvette nekem a fontos étrend kiegészítőimet a szememre és a csontjaimra amik létfontosságúak. Most az én költségem. Nem azért ment ki mert kőgazdag, hanem mert jobban szeretne élni. Itthon azért élt hogy dolgozhasson, kint azért dolgozik majd hogy élhessen. Egyenlőre abból a passzív jövedelemből tartaja fenn magát ami még itthonról csordogál neki, de lassan elkezdi a kinti munkáját is. Illetve már dolgozik rajta, de az is nagyrészt passzív jövedelem lesz amikor beindul.

Mióta elment, nem tud segíteni, talán majd ha megveti a lábát. Én annak is örülök hogy a terv szerint halad a dolgaival, a nehézségeket meg tudja oldani, és nagyon jól érzi magát.

Cicáért nem kéne a menhelyig menni, itt is vannak kóbor cicák. Az utcámba szoktak hozni és kirakni kutyát, macskát. Attól is félek hogy berajnak cicát a kerítésemen, én meg nem tudom kirakni. Gondoskodni szintén nem tudnék rendesen róla. Szegény nagy cica is nagy anyagi teher volt. Sokat nélkülözök, így nem lehet kisállatot felvállalni.

Majd helyre rázódok én. Az ember többet kibír mint gondolná.🙂