Debreczeny György

hisz úgyis csak a csend

Marno Jánosnak

az égen bárányfehér paplanfelhők
jobb volna lélegeznem
vagy inkább csak létezgetnem
lépegetnem a domboldalon
de itt most éppen sík a vidék
a novemberi nyár heve
füvet nyír ki a kocsma előtt
itt kérem győr felé visz a vádli
kedves budai öregfiúk

márványos arccal az utcán
áthajtanak rajtam a zebrán a felhők
bárcsak bátorkodna a kínai
a laptopbolt mellett megénekelni
hogy az étterem másik oldalán
ott a trafik és bazár
ahol cigarettát venni nem lehet
de ki lehet húzni a gyufát

a színes kijelzőn mindenütt
ki lehet húzgálni a versből
a szennyezett eseményhorizontot
s hogy nem kaptunk rákot
igaz virágszirmot se kaptunk
és virágesőben se volt részünk
de a szó itt ne csak a fákra
virágokra essen
ne csupán a vaskorlátnak támasztott
rozsdásodó öreg biciklire zuhanjon

bárányfehér felhők a paplankék
ég alatt aggódnak értünk
a legjobb ha csupán létezgetünk
lépegetünk csendesen
a sík domboldal meggyilkolt füvén
arra amerre visz a vádli
minek itt annyit dumálni
barátaim budai öregfiúk
hisz úgyis csak a csend
sűrűjébe csalja be az embert a szó