Térjünk vissza a mező energiájának kérdésére.

 

Az elektron magával cipeli a rerardált potenciált.

Egy tömegpont pedig a retardált téridő görbületet cipeli magával.

 

Az erő a potenciál gradiense, negatív előjellel.

Kérdés, hogy a mező akkor is ott van, amikor próbatestet nem teszünk bele?

Valószínűleg ott kell legyen.

A másik lehetőség nehezen képzelhető el, hogy a próbatestet leköveti egy tűnyaláb.

Amely vagy effektíven retardált, vagy pedig nem kauzális, mert megfelelő idővel korábban kellene induljon.

Alapos okkal feltételezhetjük, hogy a mező energiája próbatest nélkül is körülveszi a forrást.

 

Persze a dekoherencia szempontjából mégy nyitott a kérdés, mer a háttérsugárzás és egyéb formában pszeudo próbatest mindig jelen van. Nehéz probléma ez, mint a Bell-egyenlőtlenség kísérleti igazolása. Ki kell zárni a kiskapukat.

A háttérsugárzást le lehet árnyékolni. Az árnyékolás hőmérsékleti sugárzását pedig hűtéssel lehet csökkenteni.

 

(Néha működik egy olyan módszer is, hogy valamilyen zavaró hatást nem tudunk kiküszöbölni, viszont képesek vagyunk megnövelni.)