Köszönöm Nóra.

Ha nem is az egész életét tölthette boldogságban cica, de legalább az utolsó 5 évét mióta befogadtam őt. Egy év elteltével kezdett el dorombolni. Utóbbi időben meg azonnal dorombolt ha hozzáértem, ha meg a karomba vettem hogy sétára induljunk a kertbe, hát az volt az igazi boldogság. 

Ha kilépek az ajtón, még most is lefelé nézek nehogy rálépjek, mert a lábtörlőn szeretett ülni. A kertben ha hátra lépek a fügebokortól, most is először hátra nézek, mert az volt a szokása bárhol megállok, lefeküdt közvetlen a lábaim mögé. Mindig szem előtt volt, most meg nem látom sehol. Csak a sírhantját. Kimondhatatlan szívszorító érzés, és csak siratom. Nem tudom mikor csendesedik le ez után a lelkem. Borzasztó mikor elmegy az utolsó lény is mellőled aki szeretett. Ez az öreg cica engem nagyon szeretett. Szinte hozzám volt nőve.